Apologéta: a bevezetőben található szentírási hely miatt (is) imádkozza az Egyház a tridenti rítusú Nagypénteki Igeliturgiában:

„Könyörögjünk a hűtelen zsidókért is, hogy a mi Urunk Istenünk távolítsa el a leplet szívükről, és ők is ismerjék meg a mi Urunkat, Jézus Krisztust. Mindenható, örök Isten, ki a hűtelen zsidóktól sem tagadod meg irgalmasságodat, hallgasd meg könyörgéseinket, melyeket e nép vakságának elhárításáért neked fölajánljunk, hogy megismerve igazságodnak világát, Krisztust kibontakozzanak a sötétségből. Ugyanazon a mi Urunk. Ámen”

Munkácsi Mihály: Krisztus Pilátus előtt

Munkácsi Mihály: Golgota

Apologéta: Nos akkor nézzük meg, hogy mit tanít(ott) a római-katolikus egyház a (cionista) zsidók által megírt Nostra Aetate című II. Vatikáni Zsinati dokumentumig dogmaszinten az 1922-s kiadású (piarista) Schütz Antal Dogmatika könyvében:

1. „Szűz Mária valósággal és tulajdonképpeni értelemben Istenanya.”[Schütz dogmatika I. k. 502. oldal]


2. „A Szeplőtelen Istenanya, mindenkor Szűz Mária a földi életpálya befejezése után testével és lelkével fölvétett a mennyei dicsőségbe.” [Schütz dogmatika I. k. 522. oldal]


3. „Istenben két immanens, örök és szubsztanciás eredés van:
   Egy amellyel a második isteni személy úgy származik az elsőtől, mint a fiú az atyátó, mely ezért a születés, generatio [nemződés] nevet viseli, és egy, mellyel a Szentlélek származik az atyától és a Fiútól mint egy elvtől, melyet a spiratio-nak [lehelés] nevezünk.” [Schütz dogmatika I. k. 229. oldal]


4. „A Szentháromsági személyek a legteljesebben átjárják egymást és egymásban vannak.” [Schütz dogmatika I. k. 243. oldal]


5. „A Szűz Máriától született názáreti Jézus valóságos Isten, mert a megtestesült örök Ige.” [Schütz dogmatika I. k. 382. oldal]


6. „Jézus Krisztus egy isteni személy két természettel.” [Schütz dogmatika I. k. 400. oldal]

A fenti hat dogmát azért idéztem szó szerint, mert egyértelműen bizonyítja azt, hogy Jézus Isten (volt) és Szűz Mária, aki szülte egy Istent szült a világra emberi testben, így önmaga Istenanya. Tehát ha valakik megölték Jézust (keresztre feszítették) azok Istengyilkosságot hajtottak végre. Ez olyan szinten levezethető történelmi tény, amit senki sem vonhat vissza, ez egy olyan ítélet, amely alól senki sem adhat felmentést.

Még a katolikus egyház sem, mert akkor önmaga létét és jogfolytonosságát vonná kétségbe, illetve meg kellene szűnnie, főleg tanítóhivatali mivoltában. Márpedig az Egyház Krisztus titokzatos teste, azaz aki az ő halálát és körülményeit kétségbe vonja, az az egyház létét kérdőjelezi meg, pedig a Mt 16,18 Jézus maga alapította, mint egyetlen egyházat.

Most nem akarom részletezni azt vonatkozását a ítélethozatal körülményeiből, amikor a főtanács nyilatkozik az összes zsidó vonatkozásában, mert ezen cikk szerzője később tárgyalja.[Mt, 27, 25]

Jóllehet a zsidó hatóságok követőikkel együtt Krisztus halálát követelték, mindaz, ami az Ő szenvedésében történt, sem az akkor élő zsidóknak, sem a mai zsidóknak nem számítható be megkülönböztetés nélkül. (A II. Vatikáni Zsinat dokumentumai. Bp., 2000, 402. o. – kiemelés tőlem)

Isten nem vetette el véglegesen ószövetségi népét. (I.m. 398. o. Apologéta: vesd össze a Róm 11,25-32 részével)

Foglaljuk össze az olvasottakat. A zsidó nép „elvettetése” nem végleges, hiszen a katolikus tanítás szerint a zsidóság is föl fogja ismerni Jézusban a várt Megváltót, tehát az „elvettetés” korszaka után a zsidó nép megtér (jelenleg azonban az „elvettetés” állapotában van).

A zsinati dokumentum hangsúlyozza, hogy a zsidó hatóságok és követőik felelősek Jézus haláláért, a zsidóság egyetemlegesen azonban nem felelős, vagyis Jézus megölése „megkülönböztetés nélkül” nem róható a zsidók terhére. Ez így igaz, hiszen maguk az apostolok is zsidó népből származtak.

Nincs tehát semmi meglepő újdonság a zsinati dokumentumban, az Egyház korábban sem tanított mást, Ilan Mor viszont azt sugallja, hogy a zsidóság „megkülönböztetés nélkül” bűntelen Jézus halálában. Ez hazugság, a katolikus tanítás kiforgatása, az igazság kimetélése; s döbbenetes, hogy a héber Gauleiter szavai épp a katolikus egyetemen hangzottak el úgy, hogy a rektor meg sem mukkant.

Az egész nép azt felelte: „Az ő vére rajtunk és gyermekeinken.” [Mt, 27, 25]

A négy evangélium egymással teljesen megegyezve mondja el, hogy a zsidó hatóságok – mindenekelőtt a legfőbb hatóság, a főtanács – terveiben ott szerepelt Jézus megsemmisítése: nézetük szerint halálbüntetést érdemelt.

A zsidó nép hatóságainak mértékadó szerepük volt Jézus elítélésében. /…/

A zsidó hatóságok felfogása szerint Jézusnak meg kellett halnia, mert küldetése és működése teljes mértékben veszélyeztette a zsidó nép megmaradását.

(W. Egger: Bevezetés az Újszövetségbe. Bécs, 1981, 94. o.)

(A zsidók) fennmaradásukat csakis úgy biztosíthatták, hogy minden zsidó következetesen kitart az ősatyáktól vett szokások és erkölcsök mellett, megőrzi sajátos népi jellegét, és tudatában marad kiválasztottságának. Aki ilyen helyzetben bírálattal illette a zsidó nép hagyományos szokásait, vagy változtatásokat ajánlott, az máris a nép ellenségének számított.

Így történt ez Jézussal is: megszentelt intézményeik elleni támadásnak fogták fel, hogy szabadulást hozott a törvénytől; az Istentől megállapított rend megdöntésének számított, ha Jézus már nem tartotta fontosnak a szokásos elkülönítést, amely szerint zsidónak és pogánynak, igaznak és bűnösnek mondták ki az embereket. (I.m. 95. o. Apologéta: és tegyük hozzá mindehhez, hogy a zsidók világi megváltót (királyt, vezetőt) vártak és nem isteni megváltót [szellemi vezetőt]. Ők Izrael vezetését tűzték ki és nem Istenét.)

„Aki katolikus, az nem lehet antiszemita.” Katolikus vagyok. Nem vagyok antiszemita. Ugyanígy nem vagyok cionista sem! Egy pillanatra sem fogadom el egy gyilkos állam „útmutatásait” és erkölcsi felfogását sem. Akkor sem, ha „egyházam” néhány pozícióban lévő tagja ezt most így látja hasznosnak. Lelkük rajta!