„Az ilyen támadások esetében a támadó megszerzi az áldozat digitális ujjlenyomatát, és azt az illető életének hátralévő részében bármire fel tudja használni,”

„Bármikor beszerezhetek egy új bankkártyát, de ujjlenyomatot nem,”

„Az ujjlenyomatos azonosítással egyetlen jelszót használunk, amit ráadásul mindenki számára egyértelmű helyen tárolunk és egy egész sor szolgáltatáshoz vesszük igénybe. Ez őrültség! Mindenki azt mondja, hogy ne használjuk mindenhol ugyanazt a jelszót. Akkor miért vezetnénk be egy biometrikus rendszert, ami éppen ezt teszi?”

A szakértők szerint az ujjlenyomatos titkosításban élenjáró Apple iPhone „viszonylag” biztonságos¹, mert az ujjlenyomat adatokat titkosítva tárolja. Erről nem mindenkinek egyezik a véleménye, figyelembe véve, hogy a Chaos Computer Club az iPhone 5s megjelenése után szinte azonnal bejelentette a Touch ID feltörését, mégpedig rendkívül egyszerű, hétköznapi eszközök segítségével. Egyszerűen lefényképezték a felhasználó ujjlenyomatát, amit egy üveg felületen hagyott, ami elegendő volt a telefon feltöréséhez.

„Csupán javítanunk kellett a korábbi feltöréshez használt kép felbontásán,” írta a Starbug néven tevékenykedő hekker. „Több mint egy éve mondjuk, és az újabb kísérlet is bizonyítja, hogy az ujjlenyomatot nem szabad titkosításhoz használni.”

1. Az ujjlenyomat megadásakor az iPhone sosem tárolja el magának az ujjlenyomat a képét, hanem megkeresi a képen az úgynevezett „minutiae” pontokat, majd ezek helyét jegyzi fel, és ebből egy úgynevezett „one-way” hash-t készít.

A one-way hash használata azt jelenti, hogy a végeredményt a kiindulási adatokból könnyű előállítani, de a végeredményből nem lehet visszaállítani a kiindulási adatokat. Természetesen mivel ezeket a rendszereket emberek készítik, így mindenütt lehetségesek a hibák, tehát semmi ilyen nem lehet 100%-ig biztonságos.