Máriára is utal a legősibb „jóhír”

A gondviselő Isten legvigasztalóbb szava a boldogságát veszített emberhez az volt, amikor a paradicsomból való kiűzetéskor, mindjárt rögös életútja elején, elhelyezte szívében a megváltás reményét.

Kiűzetés a Paradicsomból
Charles Joseph Natoire (1740)
Soha ennél jelentősebb híradást nem kapott az emberiség. Ez bukásunk éjét, mindjárt a bűnbeesés után, az eljövendő szabadító Asszony megváltó Fiának képével világította be. Világokon keresztül zengett a paradicsomból az isteni szózat: Ne csüggedj, ember! A büntető Istennek szava íme ez a kígyó képében rejtőzött sátánhoz: „Ellenkezést vetek közéd és az asszony közé, ivadékod és az ő ivadéka közé: Az széttiporja fejedet, te pedig a sarka után leselkedel.” (Ter 3,14–15).

Kétségkívül a sátán jövendő legyőzéséről és az emberiségnek végső hatalma alól való kiszabadításáról és az isteni ígéret győzelemmel végződő ellentétről beszél az asszony és a kígyó, illetve az asszony fia és a kígyó között. A kígyó az ősi sémita felfogás szerint nemcsak egyszerűen állatot, hanem démont jelent, akit az ördög kísértései álcázására használ föl.

A teremtéstörténet szent szövegében is magát a kígyó képében fellépő sátánt jelenti. Szent János a Jelenések könyvében (12,9) egyenesen ebben a felfogásban utal a történelem „őskígyójára”: a „nagy sárkányra”, aki „ördögnek és sátánnak neveztetik” és „elcsábítja az egész világot”.

Az emberiség életében az „Ősevangélium” azért a legősibb jó hír, mert történelme legelején hangzott el, s egyben a legegyetemesebb is, mert az osztatlan, egész emberiségnek szól. Foszlányokban majd minden nép meg is őrizte emlékét. Atyánk az Isten, ezt kiáltja bele a világba az ősi hír! Ez az Isten büntet ugyan, mert az örök erkölcsi rend megsértéséért büntetés jár; de íme, irgalmassága épp akkora, mint igazságossága; és e kettő benne összhangban áll.

Sorsunk már nem erkölcsi összeomlás és éjszaka, hanem az örök nappal felé való haladás. A büntetésül adott halál így tulajdonképpen már csak „álom; átkelés az örök életre” (Milton, XII. ének).

Erkölcsi bukásunkban nem vagyunk már az Istennek elátkozottjai, hanem gyermekei – az eljövendő Anyából megtestesülő Fia miatt, kiket Isten öröktől eltervezett. Így előbb voltunk a megváltásra rendelve, mint a kárhozatra; előbb szánva az atyai szív megbocsátására, mint megátkozására. Ezt kellett az Isten szavára felfigyelő embernek történelme elején kiolvasnia az isteni ígéretből, és ennél nagyobb vigasztalás életet fakasztóbb sugárzással soha nem hullott szívére!



Hajlák Attila (Mária iskolájában 110.)
forrás: vasarnap.katolikhos.ro/1954-utjelzo/3688-mariara-is-utal-a-legosibb-johir