A szóban forgó brutális és szofisztikált terrortámadást egy fiatal pár, Syed Farook és Tashfeen Malik hajtotta végre, akik egy karácsonyi összejövetelen nyitottak tüzet Dél-Kaliforniában. 14 embert lőttek le (azóta az áldozatok száma 21-re emelkedett), sokakat pedig megsebesítettek.

Farook nem olyan régen Szaúdi-Arábiában járt, ahonnan megházasodva tért vissza. Ismerősei „nagyon vallásos” emberként jellemezték. A liberális média órákon át úgy tett, mintha nem lehetne tudni, hogy terrortámadásról van-e szó. A támadók személyazonosságának nyilvánosságra hozatala előtt a CNN idétlenül kerülgette az elkerülhetetlen kérdést. Anderson Cooper kétségbeesetten próbálta emlékeztetni a nézőket, hogy nem feltétlenül „nemzetközi terrorizmusról” van szó. Egyik vendége szerint amerikai állampolgárok tettéről is szó lehet, akiket „tengerentúli” ideológiák fertőztek meg. A műsorvezető egyetértett vele, kihangsúlyozva, hogy ez belföldi terrorizmus is lehet, belföldi indítékokkal. Annyira féltek kiejteni a „muszlim” vagy „iszlám” szavakat, hogy a beszélgetés rövid idő alatt értelmetlen hebegésbe fulladt.

Sok hírcsatorna felvetette, hogy munkahelyi vitáról is szó lehetett, ami éppen a karácsonyi ünnepségen tört ki, hiszen mi sem természetesebb, minthogy valaki a pillanat hevében, hirtelen indulattól vezérelve felkap néhány puskát, egy kis robbanóanyagot, pár csőbombát, kommandós ruhát ölt magára és egy bűntárs segédletével összehangolt támadást hajt végre munkatársai ellen, majd a rendőrség kiérkezése előtt egy fekete dzsippel távozik.

Ma már azt is tudjuk, hogy a pár szomszédai a támadás előtti hetekben furcsa tevékenységet észleltek, de nem akarták jelenti a rendőrségen, attól tartva, hogy rasszista megkülönböztetéssel vádolják majd őket, az pedig nem lett volna politikailag korrekt.

Isten igenis képes megoldani a helyzetet

A liberális média a történtekről szóló első beszámolókkal szinte egy időben elkezdte az imáikat felajánló keresztények kigúnyolását. Sokat elárul egy társadalomról, amikor egy tragédia imák helyett az ima kigúnyolását váltja ki a többségből, vagy legalábbis a leghangosabb médiumokból. Miközben az ijedt áldozatok a támadás helyszínén szekrényekben rejtőzködve SMS-eztek családjuknak, hogy imádkozzanak értük, egyesek az országban azt üzenték nekik válaszként, hogy „b******** meg az imáitokat”.

A New York Daily News csütörtöki számának teljes címoldalát betöltő hatalmas betűkkel hirdette, hogy „Isten nem fogja ezt helyrehozni”, szemrebbenés nélkül gúnyolva Istent, és mindenkit, aki imájával az áldozatok és családjaik mellett állt.

A politikai bal szinte egyöntetűen kijelentette, hogy Isten segítségét kérni nemcsak butaság, hanem egyenesen káros is. Azt mondják, hogy inkább tenni kéne valamit.

Ismét egy nevetségesen értelmetlen kettősség. Mintha az ember nem lenne képes imádkozni és tenni is valamit egyszerre. A különösen koordináltak pedig talán még a tettek közben is képesek imádkozni. Az ima egy folyamatos, állandó és kitartó kommunikáció Istennel. A probléma részben abban állhat, hogy egyesek csak a bajban fordulnak Istenhez és talán akkor is csak a Twitteren ajánlják fel imáikat ahelyett, hogy megállnának, és tényleg imádkoznának. Vajon hány keresztény ereszkedett térdre tegnap, hogy Isten kegyelmét, vigasztalását és igazságát kérje?

Hányan imádkoznak „szüntelenül”?¹ Hányan voltak „állhatatosak az imában?² Hányan keltek fel korán, hogy Jézushoz hasonlóan imádkozzanak?³

Talán ha mindenki, aki hívőnek vallja magát, imádkozna is, nem tartanánk ott, ahol tartunk.

Nem akarom győzködni az ateistákat az ima erejéről, hiszen először el kellene ismerniük, hogy Isten létezik és jelen van életünkben, de a hívőknek nem kéne korlátokat szabni az ima hatalma elé. Dávid a Zsoltárokban azt mondja, hogy „ha az igazak kiáltanak, az ÚR meghallgatja és minden bajukból kimenti őket.”⁴Jézus pedig arra tanított, hogy, ha kérünk, kapunk.⁵ Lehet, hogy nem úgy vagy nem akkor, ahogy azt mi gondolnánk, de Isten minden imát meghallgat és válaszol rájuk.

Kevés szó van, amit gyakrabban olvashatnánk a Bibliában, mint az „ima”. Az ima önmagában is több áldást hoz. Nemcsak válaszokat eredményez (ahogy nem minden ima kérés, hiszen kifejezhetjük hálánkat vagy egyéb gondolatainkat is), de hitbeli növekedést is jelent.

Az ima működik! Tudom, hogy működik, és ha többet imádkoznánk, jobb emberek lennénk, és ha jobb emberek lennénk, jobb ország lennénk. És igen: a tömeges lövöldözéseket is megakadályozhatnánk, ha többet imádkoznánk. Ez nem azt jelenti, hogy minden lövöldözés megszűnne vagy meghiúsulna, vagy minden rosszat elkerülhetnénk, és még véletlenül sem jelenti azt, hogy akik egy ilyen lövöldözés áldozatául estek azok nem imádkoztak eleget. Éppenséggel az is lehet, hogy a tegnapi lövöldözés áldozatai a hit és az ima óriásai voltak, ha pedig nem, az sem jelenti azt, hogy Isten az ima hiányáért büntetné őket.

Csupán azt jelenti, hogy az ima képes megvédeni és Isten igenis képes megoldani a helyzetet. Sőt! Isten már „meg is oldotta” amikor elküldte a Fiát, hogy meghaljon a bűneinkért és megváltást hozzon az egész világnak. Rendelkezésünkre bocsátotta a teljes és végső megoldást, ami mindenki számára elérhető, aki kéri ezt. Amikor pedig visszatér, eltöröl a szemünkről minden könnyet és nem lesz többé halál⁶ és minden egyszer és mindenkorra megoldódik.

Addig is, míg Jézus visszatér a végső „megoldással”, egyáltalán nem értelmetlen vagy bolondság imádkozni, hogy Isten segítsen megoldani személyes és egyéb gondjainkat, legyenek akármilyen aprók vagy hatalmasak, és megvédjen minket és családunkat a világot érő szörnyű csapásoktól.

Ez nem azt jelenti, hogy mindent pont úgy fog megoldani, ahogyan elképzeltük. Az ima nem egy varázspálca, Isten pedig nem egy szellem a palackban, de az imáinknak igenis van hatása és gyümölcse és azért, mert nem mindig a mi földi értelmünk szerinti gyümölcsöket hoznak, nem jelenti azt, hogy gyümölcstelenek.

Azt pedig soha se feledjük, hogy Isten már régen megadta a legfontosabb megoldást, Jézust, de tőlünk függ, hogy elfogadjuk az általa mutatott utat. Gonosz és erőszakos tettek akkor történnek, amikor az emberek elutasítják ezt a megoldást és letérnek az Útról. Isten szabad akaratot adott nekünk, hogy eldönthessük kit követünk és mit teszünk, de nem Ő hozza létre ezeket a gonoszságokat és nem Ő kényszeríti azokat, akik ilyet tesznek. Bár elhozta a megoldást, sokan elutasították azt, és amíg ez így van, szörnyű dolgok sajnos megtörténhetnek.

Például ezért is imádkozhatunk. És természetesen közben tehetünk is valamit. Bár egy átlagember önmagában kevésnek tűnik a terrorizmus ellen, megtehetjük, hogy figyelünk, megtehetjük, hogy megvédjük magunkat, és megtaníthatjuk gyerekeinknek, hogy a helyes úton járjanak, hogy a megoldás és ne a probléma részei legyenek és imádkozhatunk is.

Tedd meg, amit tudsz, a többit pedig bízd Istenre!

A világ problémái nem fognak megszűnni, de a téged körülvevő világ kicsit jobb és biztonságosabb lesz.

Adj egy esélyt Istennek!