Szűz Mária, a keresztények segítsége

Május 24. Szűz Mária, a keresztények segítsége liturgikus ünnepe.

Az egyház gyakran megtapasztalta égi Édesanyánk, az Istenszülő hathatós segítségét, a keresztény hit ellenségei által támasztott üldözések közepette is. Már az első keresztény századok óta elterjedt az a szokás, hogy az üldözések viharában a Boldogságos Szűz Máriát hívják segítségül.

Szent V. Piusz pápa mindent megtett az egész keresztény világot végveszélybe sodró török birodalom ellen. Mohács után, 1526-ban minden elveszni látszott. 1541-ben elesett Buda. A pápa 1568-ban adott Miksa magyar királynak 30 ezer aranyat a végvárak védelmére, de a török előrenyomulás feltartóztathatatlannak látszott. Ekkor a Szentatya szövetséget hozott létre az oszmán tengeri haderő ellen Velencével és Spanyolországgal; ám az imában bízott legjobban.

A rózsafüzér imádkozását szorgalmazta, melyet környezetével maga is kitartóan imádkozott. Az egyesült keresztény sereg és a túlerőben levő török hajóhad Lepanto melletti összecsapására 1571. október 7-én került sor. A rózsafüzért imádkozva a pápa sugallatban értesült a győzelemről. Elrendelte, hogy október 7. Mária, Rózsafüzér Királynője ünnepe legyen, és a keresztények segítsége megszólítást is a hívek imáiba ajánlotta. 1571 óta e megszólítás a loretói litánia fohászai közt szerepel.

A Szűz Mária, a keresztények segítsége liturgikus ünnepet VII. Piusz rendelte el szabadulása emlékére: amikor Napóleon elűzte a pápát Szent Péter székéből, és fogságban tartotta Franciaországban, a pápai államot pedig birodalmához csatolta, az egész egyház buzgón imádkozott a Boldogságos Szűz oltalmát kérve.

VII. Piusz a loretói litánia fohászai között szereplő megnevezéssel fordult védelemért Máriához, a keresztények segítségéhez. Napóleon Moszkva alatt vereséget szenvedett, a pápa 1812-ben kiszabadult. 1814. május 24-én magyar huszárok díszkíséretével és védelmével vonult be Rómába. 1815-ben a pápai állam is visszakerült fennhatósága alá.

VII. Piusz a Szűzanya iránti hálából, Mária tiszteletére rendelte el az ünnepet május 24-ére, Szűz Mária, a keresztények segítsége elnevezéssel.



2016. május 25.
(gj)
forrás: magyarkurir.hu/hirek/szuz-maria-keresztenyek-segitsege




Május 24-e az Úti Boldogasszony emléknapja

Loyolai Szent Ignác 1537-ben érkezett első társaival Rómába azzal a szándékkal, hogy szolgálataikat felajánlják a pápának. Miközben szolgálatukat és helyüket keresték a városban, gyakran imádkoztak a Madonna della Strada kegyképe előtt, ami Róma központjában a Vatikán és a Capitolium felé vezető utak kereszteződésében álló kisebb templomban volt.

Szent Ignác, amikor közvetlenül halála előtt társai sürgető unszolására megírta-lediktálta az önéletrajzát, önmagát peregrinus-nak, zarándoknak nevezi. Innét érthető, hogy a zarándok Ignác miért is ragaszkodott annyira ehhez a helyhez: Mert apostoli küldetését az Úti Boldogasszony oltalma alá helyezte éppen a város forgalmas centrumában. Az 1540-es rendalapítás után 1541. június 24-én III. Pál pápa elrendelte, hogy a Jézus Társasága gondozza a Madonna della Strada templomot. Szent Ignác és társai hálával és nagy örömmel fogadták el a templomot és mindent megtettek, hogy Szűz Mária, a Jézus Társasága Édesanyja tiszteletéért.


A templom – Szent Ignác szorgalmazására – a gyakori szentáldozások templomává vált, a hívek itt gyakrabban élhettek a szentségek vételével, mint más római templomban. Az Úti Boldogasszony templom mellett megtelepedő jezsuiták itt építtették fel Szent Ignác halála után a Jézus nevére szentelt templomot, a Gesù-t, mely azóta is a rend főtemploma. A központi oltár jobbján van a Mária kápolna, ahol az Úti Boldogasszony képet őrzik és ahol ma is nagy tiszteletnek örvend a római hívek és zarándokok részéről. Az Úti Boldogasszony tisztelete még inkább emelkedett, amikor XIII. Leó pápa (1810-1903) engedélyezte, hogy a jezsuita templomokban külön ünnepként tiszteljék a Szűzanyát, mint Úti Boldogasszonyt, május 24-i dátummal.

A római Úti Boldogasszony kegykép tisztelete nem állt meg a város határainál, hanem sok másolatot készítettek róla és igen sok helyen elhelyezték külföldön is, különösen a Mária kongregációk tagjai körében terjedt el a tisztelete. Magyarországon az első Úti Boldogasszony képet 1940-ben helyezték el a kalocsai jezsuita atyák a Szelidi-tó mellett egy diáknyaraló oltárán. Pesten pedig a Mária utcai Jézus Szíve templom kapott 1948 szeptemberében Feszty Masa festőnőtől egy kegyképet, mely az eredeti nyomán, saját lelki elképzelése szerint mintázta meg az Úti Boldogasszonyt.

Szent II. János Pál pápa 1995-ben a római Madonna della Strada kegyképe előtt így imádkozott: „Óh Mária, Úti Boldogasszony, Te, aki elkísérted Fiadat egészen a keresztig, vigasztald meg a szomorkodókat, támogasd azokat, akik elhagyták a Fiadat és kerülj közel azokhoz, akik megkeményítik a szívüket az Isten szeretete előtt. Találjanak mihamarabb az Úrban örömre és a szív derűjére!”.



forrás: bonumtv.hu/majus-24-e-az-uti-boldogasszony-emleknapja/