Ferenc pápa videoüzenete az 51. Eucharisztikus Világkongresszus lezárására
A Szentatya január 31-én angol nyelven elhangzott videoüzenetének szövegét olvashatják, melyben bejelentette, hogy a következő Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus helyszíne Budapest lesz 2020-ban.
Kedves testvéreim!
Köszöntelek mindnyájatokat, akik egybegyűltetek Cebuban az 51. Eucharisztikus Világkongresszusra. Köszönetet mondok Bo bíborosnak, aki engem képvisel köztetek, külön köszöntöm Vidal bíborost, Palma érsekét, minden bíborost, püspököt és papot, valamint az összes híveket Cebuban. Köszöntöm Tagle bíborost, és köszöntök minden Fülöp-szigeteki katolikus hívőt. Nagy örömmel tölt el, hogy oly sokan egybegyűltek erre a kongresszusra a hatalmas ázsiai kontinensről és a világ minden tájáról.
Épp egy évvel ezelőtt látogattam el a Fülöp-szigetekre, nem sokkal azután, hogy újrakezdődött az élet a Yolanda tájfun után. Akkor magam is láthattam a lakosság mély hitét és életrevalóságát. A Fülöp-szigeteki nép a gyermek Jézus [Santo Niño] védelme alatt él, és közel ötszáz éve fogadta be Jézus Krisztus evangéliumát. Attól kezdve mindig az Úr és az ő egyháza iránti hűségről és mély tiszteletről tett tanúságot a világ előtt. Misszionáriusok népévé lett, mely az evangélium világosságát terjeszti Ázsiában és a föld végső határaiig.
Nagyon időszerű az eucharisztikus kongresszus témája: A bennetek élő Krisztus a mi eljövendő dicsőségbe vetett reményünk [vö. Kol 1,27]. Arra emlékeztet minket, hogy a feltámadt Jézus mindig él és jelen van egyházában, főként az Eucharisztiában, testének és vérének szentségében. Krisztus jelenléte közöttünk nem csupán vigasztalás, hanem ígéret és meghívás is. Annak ígérete, hogy egy napon miénk lesz az örök öröm és béke országának teljességében. Ugyanakkor meghívás is arra, hogy lépjünk ki, és misszionáriusként vigyük el az Atya gyengédségének, megbocsátásának és irgalmának üzenetét minden férfinak, nőnek és gyermeknek.
Milyen nagy szüksége van erre az üzenetre világunknak! Ha a korunkra jellemző valamennyi konfliktusra, igazságtalanságra, sürgető humanitárius krízisre gondolunk, belátjuk, mennyire fontos, hogy minden keresztény valódi misszionárius tanítvány legyen, hogy elvigye Krisztus megváltó szeretetének örömhírét a világba, amely oly nagyon rászorul a kiengesztelődésre, az igazságra és a békére.
Nagyon illő, hogy ezt a kongresszust az irgalmasság évében tartottuk, amikor az egész egyház arra kapott meghívást, hogy az evangélium szíve-közepére, vagyis az irgalomra összpontosítson. Az a feladatunk, hogy elvigyük Isten irgalmas szeretetének balzsamát az emberiség családjának, hogy bekötözzük sebeit, és reményt vigyünk oda, ahol gyakran a kétségbeesés látszik már felülkerekedni.
Most, amikor ennek az eucharisztikus kongresszusnak végeztével „kilépni” készültök, kérlek, gondolkodjatok el Jézus két gesztusán, melyek az utolsó vacsorához kötődnek. Mindkettő a szentmise misszionáriusi dimenziójához kapcsolódik: az asztalközösségről és a lábmosásról van szó.
Tudjuk, mennyire fontos volt Jézus számára, hogy együtt étkezzen tanítványaival, de ugyanígy s főleg a bűnösökkel és a kirekesztettekkel. Asztal mellé ülve Jézus meg tudott hallgatni másokat, meg tudta hallgatni történeteiket, értékelni tudta reményeiket, várakozásaikat, és beszélni tudott nekik az Atya szeretetéről. Minden egyes szentmisének, az Úr vacsorája asztalának arra kellene indítani minket, hogy kövessük az ő példáját: keressünk fel másokat, a tisztelet és a nyitottság szellemében, hogy megosszuk velük az ajándékokat, amelyeket mi is úgy kaptunk.
Ázsiában, ahol az egyház tiszteletteljes párbeszédet folytat más vallások képviselőivel, ez a prófétai tanúságtétel többnyire, mint tudjuk, az élet hétköznapi párbeszédeiben történik. Az Isten szeretete által átalakított életünkről való tanúságtétel a legjobb módja annak, hogy hirdessük a kiengesztelődés, az igazságosság és az egység országának ígéreteit az emberiség családjának. A mi életünk példája képes megnyitni az emberek szívét a Szentlélek kegyelmének befogadására, aki elvezeti őket Krisztushoz, a Megváltóhoz.
A másik kép, melyet az Úr felkínál nekünk az utolsó vacsorán, a lábmosás. Szenvedésének előestéjén Jézus megmosta tanítványai lábát az alázatos szolgálatnak és annak a feltétel nélküli szeretetnek a jeleként, amellyel feláldozta életét a kereszten a világ üdvösségéért. A szentmise az alázatos szolgálat iskolája. Megtanít arra, hogy készségesen mások rendelkezésére álljunk. Ez szintén a misszionáriusi tanítványság középpontjában áll.
Most a tájfun következményeire gondolok. Hatalmas pusztítást végzett a Fülöp-szigeteken, ugyanakkor a szolidaritás, a nagylelkűség és a jóság hatalmas áradását is magával hozta. Az emberek elkezdték újjáépíteni nemcsak a házaikat, hanem az életüket is. A szentmise erről a keresztből fakadó erőről beszél nekünk, amely folyamatosan új élettel ajándékoz meg bennünket. Megváltoztatja a szíveket! Képessé tesz minket arra, hogy mások segítségére siessünk, hogy megvédjük a szegényeket és a sebezhetőket, hogy fogékonyak legyünk szükséget szenvedő testvéreink kiáltására. Arra tanít minket, hogy tisztességesen cselekedjünk, hogy elutasítsuk az igazságtalanságot és a korrupciót, amely gyökerénél mérgezi meg a társadalmat.
Kedves barátaim! Kívánom, hogy ez az eucharisztikus kongresszus erősítse meg szereteteket az Oltáriszentségben jelen lévő Krisztus iránt! Tegyen képessé titeket, misszionárius tanítványokat arra, hogy ezeket az egyházi közösségről és misszionáriusi elkötelezettségről szerzett nagyszerű tapasztalatotokat elvigyétek családjaitoknak, plébániáitoknak és közösségeiteknek, valamint helyi egyházaitoknak! Kívánom, hogy váljon a kiengesztelődés és béke kovászává az egész világ számára!
Most, a kongresszus végén, örömmel jelentem be, hogy a következő eucharisztikus világkongresszus 2020-ban Budapesten, Magyarországon lesz. Kérlek mindnyájatokat, hogy hozzám csatlakozva imádkozzatok azért, hogy majd lelkiekben gyümölcsöző legyen, és a Szentlélek kiáradjon mindazokra, akik részt vesznek szervezésében. Most, amikor megújult hittel visszatértek otthonaitokba, szívesen adom rátok és családjaitokra apostoli áldásomat az Úrban való maradandó öröm és béke zálogaként.
Áldjon meg benneteket a mindenható Isten: az Atya, a Fiú és a Szentlélek.
2016. január 31.
fordította: Tőzsér Endre SP
foto: CTV
forrás: magyarkurir.hu/hirek/ferenc-papa-videouzenete-az-51-eucharisztikus-vilagkongresszus-lezarasara
