Így történt ez az ausztrál Shanti Korporaallal is, aki nem is egy, hanem rögtön két csipet tetetett magába.

„Az ember úgy alakítja az életét, hogy többé nem kell aggódnia a jelszavak vagy PIN-kódok miatt,” nyilatkozta a news.com.au-nak.

„Ugyanazt a technológiát használom, mint a Paypass, így remélem, hogy idővel fizetésre is tudom majd alkalmazni.

Az Opallal az ember kap egy egyedi azonosítószámot, amit be lehet programozni a csipbe. Használhatod a csipkártyás ajtókhoz … a számítógép vagy a fénymásoló feloldására, hűségpontok gyűjtésére…”

Arról is olvashatunk időnként, hogy egyik másik kormány egy bizonyos, akár már most is tudható határidő beköszöntével kötelezővé teszi majd ezt az eljárást. A dátumok között 2017 elég gyakran felbukkan. Olyannyira, hogy 10 évvel ezelőtt az igen csak fősodrásúnak számító NBC is készített egy összeállítást erről, amit 5 évvel ezelőtt én is megosztottam a Youtube-on.

2013-ban pedig az egyik legnépszerűbb „hír” volt keresztény körökben, hogy az amerikai állami egészségbiztosítási törvény már tartalmazza a kötelező beültetésre vonatkozó szabályozást.

Mivel a fenevad bélyegét érthető módon a legtöbb hívő komoly kérdésnek tartja, érdemes megvizsgálni, hogy ezek a hírek mennyire állják meg a helyüket, hogy kell-e egyáltalán tartanunk a tendenciától, illetve, hogy a mikrocsip-beültetés egyenlő-e a fenevad bélyegének elfogadásával.

Shanti Korporaal például elmondta, hogy egyes „ultra konzervatív keresztények” a Facebookon közölték vele, hogy most már biztosan a pokolba kerül a csip miatt. Ezt leszámítva azonban inkább pozitív reakciókat kapott.

„A nagyim is akar egyet,” mondja nevetve.

„Több ellenállást tapasztaltam a tetoválásaim, mint a csipek miatt. A barátaim irigykednek.”

Amikor a 27 éves ausztrál felismerte, hogy milyen sokan akarnak csipet az ismeretségi körében, Chip My Life, magyarul „csippeld meg az életem” néven saját disztribúciós hálózatot épített ki a férjével.

Az általuk kínált csipek ára 80 és 140 dollár között mozog, a beültetést végző orvos díja pedig további 150 dollár.

Amal Graafstra, aki a csipbeültetés egyik úttörőjének számít, és 2005 óta hord magában ilyen eszközt, azt állítja, hogy a csip azóta a teste részévé vált és nemhogy nem aggódik a beültetés kötelezővé tétele miatt, de a beültetettek jogainak harcosává vált. Úgy véli, hogy a csip megsemmisítése ugyanolyan testi sértésnek minősül, mint amikor valaki megrongál egy pészmékert.

„Azt akarom, hogy a testem részeként, egy szervként tekintsenek rá!”

Amal Graafstra a robottestrészekkel felszerelt emberekre épülő Deus Ex Mankind Divided nevű játék Sydney-i bemutatóján is részt vett és azt mondja, hogy ez a kor nem 2029-ben jön el, hanem már itt van.

Elsőként nézzük meg, hogy igaza van-e a fent is említett keresztényeknek. Shanti valóban a pokolba kerül a csipbeültetés miatt?

A válasz egyértelműen nem. (Illetve emiatt biztos nem.)

Először is a Jelenések könyvében olvasható komoly következmények nem elsősorban egy technológiai eszköz felhasználásmódja, legyen az bármennyire is visszatetsző számunkra, hanem a fenevadként említett Antikrisztus imádatával vannak összefüggésben, aminek a bélyeg felvétele a külső, bár nyilván szorosan kapcsolódó megnyilvánulása. Másodszor pedig nem tudjuk, hogy ez a bizonyos fenevad bélyege, amiről János ír, pontosan mi lesz.

A 90-es években sokan meg voltak győződve arról, hogy az addigra elterjedté vált vonalkód a fenevad bélyege, manapság pedig a csipről gondolják ugyanezt. Az igazság az, hogy egyelőre nem tudjuk a választ, de azt igen, hogy akármi is lesz az a bizonyos bélyeg, jelenleg semmilyen eszköznek a beültetése nem jelenti azt, hogy valaki elkötelezte volna magát a sötétség birodalma mellett és mindenképp elkárhozik emiatt. Akkor sem, ha végül kiderül, hogy mégis valamilyen csip lesz a megbélyegzés választott eszköze, ugyanis a hangsúly, mint Isten királyságában mindig, az emberek szívén van.

„Ha valaki imádja a fenevadat és annak képét, és bélyegét felveszi vagy homlokára vagy kezére, Az is iszik az Isten haragjának borából…”¹

„Imádja… ÉS felveszi”, vagyis mindkettőnek teljesülni kell ahhoz, hogy valaki Isten haragját magára vonja. Tudatos elköteleződésről van szó egy nagyon pontosan meghatározott ideológia mellett. Egy döntésről, amit a bélyeg felvétele pecsétel meg.

Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a csipbeültetés jó és támogatandó eljárás, csupán annyit, hogy önmagában nem jelent kárhozatot.

A másik kérdés, hogy mennyire hihetünk a csip kötelező beültetésével kapcsolatos híreknek. Tényleg szerepel ilyen kitétel például a Barack Obama nevével fémjelzett amerikai egészségbiztosítási törvényben?

A válasz ismét nem.

Léteznek ugyan olyan, főleg katonai létesítmények, ahol a beültetett személyazonosítás már előírás és nem választható opció, ugyanakkor fontos észrevenni, hogy a Bibliából ismert forgatókönyvben a kényszer csak a folyamat legvégén jelentkezik. Az odavezető úton inkább azt látjuk, hogy „az egész föld csodálta”, Károli fordítása szerint „csodálván követé” a fenevadat, vagyis szó nincs kényszerről. Sőt, az ember fejében, legalábbis az enyémben, inkább azok a híradásokban látott kígyózó sorok jelennek meg, amik egy-egy új elektronikai áruház megnyitásakor voltak gyakoriak nálunk vagy az Egyesült Államokban az új iPhone modellek debütáláskor jellemzőek.

iPhone 6-ra várva…

A veszély, illetve az óva intés szükségessége, tehát nem annyira a kötelezőségben keresendő, mint inkább abban, hogy a fiatal generáció szinte kiolthatatlan étvágyra tett szert a technológiai újdonságok iránt és már csak azért is beszereznek minden új kütyüt, hogy ne lógjanak ki a sorból vagy éppen, hogy másoknál különbnek érezzék magukat azáltal, hogy az elsők között lehetnek.

Ami pedig a többi korosztályt illeti, a folyamatot inkább az államigazgatásra, bankolásra vagy az egészségügyre jellemző újítások bevezetéséhez lehetne hasonlítani. A komoly újítások először mindig opcionálisan választhatók, majd miután a többség megszokta, a régi módszer igénybevétele egyre nehézkesebbé válik, egyre kevesebb helyen vehető igénybe, míg végül a költséghatékonyságra vagy a biztonságra hivatkozva teljesen megszűnik.

Shanti Korporaal tehát valamilyen szinten mégiscsak részt vesz ennek az érkező rendszernek az előkészítésében, ugyanakkor ezzel a tettével mégsem vált automatikusan a kárhozottak táborának tagjává.

Lehet, hogy most kulcs nélkül tudja kinyitni az ajtót vagy jelszó nélkül lép be az operációs rendszerbe, de létezik egy világ, ahol nemcsak kulcsra vagy bankkártyára, de pénzre sem lenne szüksége. Egy világ, ahol nem lesz gyász, jajkiáltás vagy fájdalom, de újjá lesz minden és ahol maga Isten ad a szomjazónak az élet vizének forrásából.² Egy világ, amibe egy olyan Ajtón át léphet be, ami Shanti szívének ajtaja előtt áll és zörget. Az Ajtó zörget, Shanti, de neked kell kinyitni, mégpedig csip nélkül!³

1. Jelenések 14:9-10 [↩]
2. Jelenések 21:4-7 [↩]
3. „Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek, ha valaki meghallja a hangomat, és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorázom, és ő énvelem.” – Jelenések 3:20 [↩]