Főtisztelendő Püspök Urak

Az internet hemzseg a reakcióktól a katolikus Pázmány Péter Egyetem bejelentésére, hogy „jövő évtől kötelező alapozó tárgyként bevezetik — A holokauszt és emlékezete — nevű órát, tehát ennek elvégzése nélkül diplomát sem lehetne szerezni.”

A sok rasszista (minkét oldalról!), politikai indíttatású, vagy hozzá- nem-értő megszólalás mellett a téma megérdemli, hogy komolyan vegyük és foglalkozzunk vele, már csak nemzetközi jellege miatt is. Amikor egy történelmi katolikus egyetem egy idegen nemzettel szövetkezve, a diákok és a tanári kar bevonása nélkül követeli meg hallgatóitól egy idegen tanárok által szerkesztett tankönyv használatával, egy magyar szempontból tragikus, és tárgyilagos történészek által még fel nem dolgozott korszakról szóló, tantárgy kötelezővé tételét, azt komolyan kell venni.

Az egyik hírforrás beszámolója alapján úgy tűnik, hogy az egyetem döntését bejelentő sajtókonferencia fő szereplője Ilan Mor, Magyarország izraeli nagykövete volt, és Szuromi Rektor atya csak kényszerített mosollyal statisztál. Mor úr már egy tavalyi konferencián előkészítette a talajt erre a lépésre, mikor a második vatikáni zsinat által elfogadott Nostra Aetate kezdetű nyilatkozatra hivatkozva érvelt, hogy „a holokauszt megismertetését és az antiszemitizmus terjedését az oktatás-nevelés területén kell elkezdeni” (alfahir: 2015. szeptembertől kötelező tantárgy lesz a holokauszt).

Mint nyugalmazott egyetemi tanár, meg kell állapítanom, hogy a követ úr tévedett, mikor azt mondta, hogy „három dolog kell, hogy hatásosan fel lehessen lépni az antiszemitizmus és rasszizmus ellen:

„the first very important element is oktatás, the second very important element is oktatás, the third very important element is oktatás”.

Ha szabad kioktatnom a követ urat, a létező antiszemitizmus ellen nehéz fellépni. Sokkal könnyebb azt megelőzni úgy, hogy nem beszélünk róla, nem hívjuk fel rá a figyelmet, és nem provokáljuk ki!

Ami az oktatást illeti, negyven év tapasztalata alapján mondom, hogy a három dolog ami szükséges minden igazság megértéséhez is 1. maga az igazság, 2. az igazság utáni igény, és ezután jön a 3., az oktatás. Ebben az esetben a történelmi igazság nincs megállapítva, és az mivel érvényes törvények Európa szerte kétségessé teszik, hogy szabad eszmecserében az igazságot egyáltalán megtaláljuk, nem csoda, hogy az emberek torkig vannak a holokauszttal, és nem akarnak többet hallani róla, tehát nincs meg az igény. Ilyen körülmények közt kötelező formában lenyomni a tanulók torkán egy kötelező tantárgyat nem tud mást, mint negatív reakciót kiváltani.

Az eddigi internet reakciókból következtetve, nem lehet kizárni a lehetőséget, hogy a javaslat csupán provokáció volt, egy antiszemita reakciót kiváltani, amit aztán a nyugati sajtóban fel lehet hozni a magyarság további lejáratására. Ugyanis sokak szerint az időnkint fel-fel lobbanó antiszemitizmus provokációk eredménye. Mikor Oroszországban kommün kezdetén a radikális zsidók miatt az ártatlan zsidók szenvedtek, Mazeh moszkvai főrabbi állítólag megjegyezte, a zsidó Trockijra utalva - akinek eredeti neve Bronstein volt - hogy "A Trockijok csinálják a forradalmat, és a Bronsteinok fizetnek érte" (Dennis Prager and Joseph Telushkin, Why the Jews? The Reason for Antisemitism, 63 o.). Így, szinte megrendelésre, lehet egy kis antiszemitizmust kiprovokálni, kirobbantani.

Érdemes kicsit megvizsgálni ezt a lehetőséget. Igaz vagy nem igaz, a rendszerváltásnak nevezett változások óta sok hír kering Magyarországon az Izraeli befolyás erősödéséről, amit egyesek úgy értelmeznek, hogy Izrael gyarmata lettünk. Közben közismert zsidó személyek tesznek sértő megjegyzéseket hazánkra, Nobel díjas szertőtől Árpád magyarjait el zsidósító egyetemi tanárokig és bőgatyázó rabbikig, minden következmény nélkül, igazán puskaporos hangulatot teremtve. Nem kell hozzá nagy bölcsesség meglátni, hogy ilyen légkörben nagyon veszélyes lehet egy vezető katolikus intézménynek úttörő szerepet vállalni egy vitás ügyben. Ez nem csak antiszemitizmust robbanthat ki, hanem a katolikus egyház egyre csökkenő népszerűségét is ronthatja.

Azonban vegyük komolyan a határozatot, és kezdjük tehát a Nostra Aetate Vatikán II. nyilatkozattal. Mint nyilatkozat, az irat nem viseli a tévedhetetlenség jegyét. Mint egy tanulmányomban ismertettem (A judeo-kereszténység), két amerikai szociológusnak sikerült egy általuk végzett felmérés meghamisításával félrevezetni a zsinati atyákat. Meggyőzték őket, hogy az antiszemitizmus fő oka a keresztény tanítás Jézus kivégzéséről. Ezzel a hamis érvvel létrehozott bűntudat volt az oka, hogy a püspökök elfogadtak mindent, amit a titkárság elébük rakott.

Amellett, hogy a tanulmány elfogult volt a kezdettől fogva, az eredménynél is „csúsztattak,” hogy a kívánt eredményt, a Zsinat félrevezetését, elérjék. A tanulmány megállapította, hogy Amerikában 17.5 millió személy, akik kereszténynek vallják magukat, Antiszemita nézeteket vall. A két szociológus ezt a keresztény tanoknak tulajdonította, holott nyilvánvaló volt, hogy a zsidóellenességnek más okai voltak. Így a kereszténységet és a püspököket a püspököket okolták az antiszemitizmusért, akik, nem lévén szociológiai képzettségük, vakon elhitték a hamis tanulmányt. Tavaly erre a Nyilatkozatra hivatkozott a nagykövet úr.

Ha a Pázmány Egyetem meg akarta tartani az egyetemek hagyományos függetlenségét a politikai nyomástól, nyugodtan hivatkozhattak volna arra, hogy ez a korszak még nincs történelmileg feldolgozva, és javasolhatott volna egy történészekből álló bizottságot a tények megállapítására, mielőtt azt kötelező egyetemi tartárgynak bevezetik. Kapásból tudok ajánlani néhány történészt, akik kiválóan alkalmasak lennének erre a munkára.

Másik megoldás lehetne nem kötelező tárgyként bevezetni egy általános, emberi kegyetlenséggel foglalkozó tantárgyat, ahol a bibliai Ábel megölésétől kezdve, az Ószövetségben leirt kegyetlenkedésekig, ahol egész városok polgárait, nőktől a csecsemőkig, Isten parancsára hallgatva, kiirtottak. Majd folytatva a római keresztényüldözéseken keresztül a modernkori örmény, szovjet, ukrán, lengyel, zsidó és cigány holokausztig, majd a háború utáni kegyetlenségekről, mint pl. a zsidó kézben lévő 1255 lengyel, német és Szovjet Unióbeli koncentrációs táborról, ahol 60.000 és 80.000 közé teszik a kegyetlenül megölt németek számát.

Ezeknek az áldozatoknak 99 százaléka ártatlan, hazulról elrabolt civil polgár volt, akiknek egyetlen bűne az volt, hogy németek voltak. Mindezt egy zsidó újságíró fedezte fel, aki azzal a szándékkal kezdte a nyomozást, hogy megvédi a zsidóságot ilyen alaptalan hazugságoktról. (John Sack, An Eye for an Eye, the Untold Story of Jewish Revenge Against Germans in 1945, Basic Books, 1993, lásd még ITT »).

Persze nem lenne szabad megfelejtkezni a palesztinai áldozatokról sem. Mor követ úrnak figyelmébe ajánlom az amerikai jogi elvet: aki bíróság elé visz valakit, jobb, ha tiszta a keze!

De ha már akarnak egy ilyen tantárgyat csak a magyar holokauszttal kapcsolatban, több megoldást is találhattak volna. Az egyetemekhez méltó tárgyilagosság látszatát fenntartva, az izraeli szerzők tankönyvét kiegészítendő, kötelező olvasmányként például használhatnának tárgyilagos forrásokból származó anyagokat. Ilyen anyagnak javasolnám, Schmidt Mária, Kollaboráció vagy Kooperáció c. könyvét, vagy Schmidt Mária: Diktatúrák ördögszekerén; Budapest, Magvető, 1998, amiben Schmidt idézi pl. Komoly Ottónak, a Magyar Cionista Szövetség elnökének 1943. július 2-án kelt, a belügyminiszterhez intézett beadványát:

„(...) A pozitívumok közé kell sorolnunk elsősorban azt a tényt, hogy a kormányzat eddigi intézkedései, ha fájdalmasak is voltak számunkra, végeredményben a fentebb felsorolt veszteségektől eltekintve, a magyar zsidóság majdnem teljes állagának átmentését tették eddig - és mint remélni merjük továbbra is - lehetővé oly időkig, melyekben a zsidókérdés rendezettebb körülmények között és nyugodtabb légkörben lesz megoldható”. (lásd még ITT »).

Használhatnák még az orosz zsidó Eliezer Rabinovich történész munkáját, „aki felmenőin keresztül személyesen is elszenvedője a 20. század tragédiáinak: nagyapját, Moszkva főrabbiját 1938-ban agyonlőtték hazájában, édesapját, valamint apósát a Gulágra hurcolták el, ahol több évet raboskodtak.”

Rabinovich Budapesten, az ELTE Tanácstermében tartott előadása szerint „Horthy Miklós leállította a deportálást. Nincs még egy ilyen történelmi személyiség, aki körül ennyi hazugság keringene” – fogalmazott az előadó. Kutatásainak eredménye egy százoldalas tanulmánykötet lett.

Majd ezzel fejezte be az előadást: „Horthy betartotta az V. Gusztáv svéd király tiltakozó levelére fogalmazott válaszát: mindent megtesz, ami az adott politikai helyzetben lehetséges. És valóban: az egyetlen alkalom a második világháború történetében, hogy a fegyverek erejét bevetve egy államfő megakadályozza a további deportálásokat”. ( Bővebben ITT »)

Mivel a Katolikus.hu honlap szerint a Pázmány Péter Katolikus Egyetem a katolikus oktatási intézmények közt van felsorolva, feltételezhető, hogy az Egyháznak ha nincs is felügyeleti joga az Egyetem felett, azért mégis van beleszólása annak, az egész Egyházat érintő döntéseibe.

Ezért tisztelettel kérjük a Püspöki Kar sürgős beavatkozását a fenti, a nemzet katolikus híveit is megosztó rektori döntésbe, mielőtt a kérdés nemzetközi szintű vitára adna okot.