Nyitottan Isten akaratára

Miért van az, hogy sokszor elmegyünk Isten akarata mellett, mint a gyorsvonat a falusi állomásocska mellett?! Vagy nem vesszük észre, nem ismerjük fel, mit akar, vagy azt gondoljuk, hogy biztos Isten is azt akarja, amit mi akarunk. Pedig Ő legtöbbször jelek által is üzen, figyelmeztet, óv, tanít, mutatja, mit és hogyan akar valamit, csak mi vagyunk annyira vakok, talán magunkkal elteltek, esetleg elbizakodottak, hogy ezeket a jeleket nem vesszük észre. Vagy éppenséggel nem akarjuk észrevenni…

És ez alól senki sem kivétel, még én sem! Hiszen hányszor jártam már úgy, hogy azt hittem valamiről, hogy az a valami Isten akarata, azt Ő is akarja, pedig csak én akartam! Ő legfeljebb megengedte!

Éreztem a szívem mélyén, hogy valami nincs rendben, mégis erőltettem a másik dolgot, nem törődve a jelekkel, azt hívén, hogy amit én akarok, azt bizonyára Isten is akarja. Ha azt kérjük Istentől, hogy legyen meg mindenben az Ő akarata, akkor járjunk nyitott szemmel, nyitott szívvel, figyeljünk az általa küldött jelekre! „Ne keményítsük meg a szívünket”, hanem legyünk nyitottak mindenre, amit Ő adni akar nekünk, elénk állít, hiszen Ő jobban tudja, mi a jó nekünk, jobban ismer minket, jobban ismeri a velünk kapcsolatos terveit, mint mi magunk!



Budai Győző
forrás: vasarnap.katolikhos.ro/1943-vezercikk/3662-nyitottan-isten-akaratara-utjan