A pakisztáni püspöki kar által alapított Igazságosság és Béke Nemzeti Bizottsága (NCJP) nyilatkozatában aggodalmának adott hangot annak kapcsán, hogy a pakisztáni állami iskolai tankönyvek nagy része számos olyan utalást tartalmaz, amelyek gyűlöletet keltenek a diákokban a nem muszlimokkal szemben.

Tudatos nevelés... - AP

„A pakisztáni Igazságosság és Béke nemzeti püspöki bizottság (Ncjp) aggodalmának adott hangot hivatalos nyilatkozatában, hogy a pakisztáni állami iskolai tankönyvek döntő része számos olyan utalást tartalmaz, mely közvetlenül gyűlöletet keltenek a diákokban a nem muzulmán emberekkel szemben” – olvassuk az Osservatore Romani vatikáni napilap augusztus 6-i számában, mely „Van, aki gyűlöletet és békétlenséget vet” címmel jelent meg. „A probléma nemcsak a kisebbségek kérdése, hanem az egész nemzetet érinti – hangsúlyozza Cecil Shane Chaudry, az Igazságosság és Béke pakisztáni püspöki bizottság igazgatója, és azt kéri, hogy a kormány foglalkozzék az üggyel”.

Tanulmány az iskolai tankönyvek etikai tartalmáról

A társadalmi igazságosság kérdéseivel foglalkozó püspöki bizottság tanulmányt készített a pakisztáni iskolai tankönyvek vallási és etikai vonatkozásairól és ennek eredményét mutatták be, egyúttal jelezve, hogy a katolikus egyház kész együttműködni a kormányzati szervekkel.

A negyven oldalas tanulmány kimutatja, hogy valóságos kapcsolat létezik az iskolai könyvek uszító hangneme és a mindjobban növekvő erőszak és vallási fanatizmus között. A dolgozat egyúttal pontról pontra kimutatja a tankönyvekben az emberi jogok megsértését a nevelési módszer tekintetében.

A történelem felülírása

„Amikor középiskolás voltam – magyarázta Cecil Shane Chaudry a dokumentum sajtókonferenciáján – büszkén olvastam a tankönyvekben az apámról, aki országosan közismert repülő, katolikus tudós és aktivista volt. Mire egyetemista lettem, az ő neve, a többi hasonló, nem muzulmán jeles emberekkel együtt, elhalványodott aztán eltűnt. Ezek a szándékosan okozott változtatások kongatják a vészharangot”. Az igazgató megjegyezte: „Pakisztán és Afganisztán az a két dél-ázsiai ország, amelyek iszlám tanításra köteleznek, miközben kizárnak minden más vallást a programjaikból. Amióta Pakisztánban az iszlamabadi hatóságok 2006-tól elindították a nevelésről szóló párbeszédet, a katolikus nevelők a tanulmányi rendszer megreformálását kérik”.

A tankönyvek 74 százaléka gyűlöletkeltő

A pakisztáni Igazságosság és Béke nemzeti püspöki bizottság tanulmánya saját elemzésre hivatkozva megállapítja, hogy „az államilag jóváhagyott tankönyvek 74 százaléka militáns magatartásra és gyűlöletbeszédre hív fel a nem muzulmánokkal szemben”. Példaként idéz a tanulmány egy tipikus esetet, melyet a peshawari iskolákban – tehát a tálib szélsőségesek szülőhazájában – a történelemkönyvekben lehet olvasni: „Az angolok a kormányt a muzulmánok fölé rendelték, hogy ők a muzulmánokat ellenségüknek tekintsék és elzártak tőlük minden lehetőséget a fejlődésre. Ennélfogva nem maradt már lehetőségük a muzulmánoknak, mint hogy harcoljanak az angolok ellen. Az angol pásztorok pedig erőszakosan a keresztény hitre térítették a helyi lakosságot”.

„Ahogy meghosszabbodik a szakáll, úgy rövidül meg az emberiesség”

„Ahogy meghosszabbodik a szakáll, úgy rövidül meg az emberiesség” – foglalja össze a változást az igazgatónő: „Az egész jelenség legfájdalmasabb mozzanata, hogy a keresztény és más felekezetű iskolák diákjai éppúgy ezeket a könyveket kötelesek használni, hogy elkerüljék a lehetséges retorziókat”.