(Federico Lombardi)
Szentatya, üdvözöljük körünkben ezen az immár hagyományos és mindenki által várt találkozón. Nagyon hálásak vagyunk, hogy ezután a programokkal teli, nehéz út után még ránk is időt akar szakítani, igazán tudatában vagyunk, mennyire készséges segíteni minket.

Mielőtt belevágnánk a kérdésekbe, szeretnék – kollégáim nevében is – köszönetet mondani az EMU-nak, az Európai Műsorsugárzók Uniójának, amely megszervezte az élő közvetítéseket Közép-Afrikából. Az egész világot bejárt élő közvetítéseket Közép-Afrikából az Európai Műsorsugárzók Uniójának köszönhetően tudtuk megvalósítani, és itt van köztünk Elena Pinardi. Köszönetet mondunk neki mindenki nevében. Működésének 65. évfordulóját ünnepli az EMU, és látszik, hogy továbbra is szükség van rá, mi pedig nagyon hálásak vagyunk neki.

Most pedig úgy gondoltuk – szokásunkhoz híven –, annak az országnak a vendégeivel kezdjük, ahol voltunk. Mivel négy kenyai van köztünk, most, az elején két kenyai kérdéssel kezdünk. Az elsőt Namuname teszi fel, aki a Kenya Daily Nationtől jött.

(Bernard Namuname, Kenya Daily Nation)
Köszöntöm, Szentatya! Ön Kenyában meglátogatta a szegény családokat Kangemiben. Meghallgatta történeteiket, meghallgatta, miképpen vannak kirekesztve az alapvető emberi jogokból, mint például az ivóvízhez való hozzájutás. Még aznap elment a kasarani stadionba, ahol a fiatalokkal találkozott. Ők is elmesélték kirekesztettségük történeteit, melyek hátterében az emberi kapzsiság és a korrupció áll. Mit érzett, amikor hallgatta történeteiket? És mit kell tenni, hogy véget vessünk az igazságtalanságoknak? Köszönöm!

(Ferenc pápa)
Erről a problémáról legalább háromszor keményen szóltam. A népi mozgalmak első találkozóján a Vatikánban, aztán a népi mozgalmak második találkozóján Santa Cruz de la Sierrában, Bolíviában; aztán még kétszer: az Evangelii gaudium apostoli buzdításban egy kicsit, majd világosabban és erősebben a Laudato si’ enciklikában. Nem emlékszem a statisztikai adatokra, ezért kérlek, ne is publikáljátok az adatokat, amelyeket mondok, mert nem tudom, igazak-e vagy csak hallottam… Úgy tudom, a föld vagyonának 80%-a a népesség 17%-ának kezében van; nem tudom, így van-e, de ha nem is ez lenne a pontos adat, közel áll a valósághoz. Ha valamelyiketek ismeri ezt a statisztikát, kérem, szóljon, hogy pontosak legyünk. Egy olyan gazdasági rendszerről van szó, amelynek középpontjában a pénz áll, a pénz bálványa. Emlékszem, találkoztam egyszer egy franciául beszélő nagykövettel, aki – nem volt katolikus – ezt a mondatot mondta nekem: „Nous sommes tombés dans l’idolâtrie de l’argent.” [„A pénz bálványának imádásába estünk.”] És ha a dolgok így folytatódnak, a világ is így folytatódik. Ön azt kérdezte, mit éreztem, amikor hallgattam a fiatalok tanúságtételét, illetve Kangemiben, ahol szintén világosan beszéltem a jogokról. Fájdalmat éreztem. És arra gondoltam, hogyhogy nem veszik ezt észre az emberek… Nagy fájdalmat. Tegnap például elmentem a gyermekkórházba: Bangui és az egész ország egyetlen gyermekkórházába! És az intenzívosztályon nincs oxigénkészülék. Rengeteg alultáplált gyermek volt ott, rengeteg. Az orvosnő pedig azt mondta nekem: „A többségük meghal, mert maláriások, súlyosan, és alultápláltak.” Az Úr – de nem akarok itt prédikálni – mindig szemére vetette a népnek, Izrael népének – olyan szóról van szó, melyet elfogadunk és imádunk, mert Isten szava – a bálványimádást. Bálványimádás az, amikor egy férfi vagy egy nő elveszíti „személyazonossági igazolványát”, a maga istengyermekségét, és egy másik, kedvére való istent keres magának. Itt kezdődik minden. Innentől kezdve – ha az emberiség nem változtat – folytatódnak a nyomorúságok, a tragédiák, a háborúk, az éhen haló gyermekek, az igazságtalanság… Mit gondolnak azok, akiknek kezében a föld javainak 80%-a van? És itt nem kommunizmusról van szó, ez az igazság. És az igazságot nem könnyű meglátni. Köszönöm Önnek, hogy feltette ezt a kérdést, mert az életről van szó…

(Federico Lombardi)
Most a második kérdés következik, szintén egy kenyai kollégánktól, Mumo Makautól, aki a kenyai „Radio Capitaltól” érkezett. Ő is angolul teszi fel kérdését, amit Matteo lefordít.

(Mumo Makau, Radio Capital, Kenya)
Nagyon köszönöm, Szentatya, ezt a lehetőséget. Azt szeretném megtudni, melyik volt Ön számára a legemlékezetesebb pillanat afrikai útja során. Vissza fog-e rövid időn belül térni erre a földrészre? És mi a következő úti célja?

(Ferenc pápa)
Kezdjük a végén: ha minden jól halad, azt hiszem, a következő utam Mexikóba vezet. Az út időpontjai még nincsenek pontosan rögzítve. Második: Visszatérek-e Afrikába? Nem tudom… Én öreg vagyok, az utazások pedig megterhelőek… És az első kérdés: melyik volt a pillanat [amely különösen megérintett engem]… Arra a nagy tömegre gondolok, az örömükre, arra, hogy képesek ünnepelni, képesek örvendezni üres gyomorral. Afrika meglepetés volt számomra! Azt gondoltam: Isten meglep minket, de látom, Afrika is meglep minket! Nagyon sok szép momentum volt. Itt is tömeg, ott is tömeg. Örülnek a látogatásnak. Rendkívüli képességük van a vendégfogadásra. Mindhárom nemzetnél azt láttam, hogy rendkívüli a vendégfogadó képességük, mert boldogok voltak a látogatástól. Azután mindegyik nemzetnek megvan a maga sajátossága. Kenya valamivel modernebb, fejlettebb. Ugandának a vértanúk adják az identitását: az ugandai nép – katolikusok, anglikánok egyaránt – tiszteli a vértanúkat. Voltam mindkét kegyhelyen, először az anglikánban, aztán a katolikusban: a vértanúk emlékezete adja meg identitását.

Az a bátorság, hogy életét adja az eszményért. Végül ott van a Közép-afrikai Köztársaság: a béke, a kiengesztelődés, a megbocsátás vágya. Négy évvel ezelőttig testvérként éltek ott katolikusok, protestánsok, muszlimok. Tegnap elmentem az evangelikálokhoz [evangéliumi keresztyénekhez], akik nagyon szép munkát végeznek, aztán este eljöttek a misére. Ma elmentem a mecsetbe, imádkoztam a mecsetben, és az imám is felszállt a „pápamobilra”, hogy tegyünk egy kis kört a stadionban… Ez az: a kis gesztusok, ez az, amit akarnak, mert van egy kis csoport, amely – úgy vélem – keresztény, vagy kereszténynek mondja magát, amely nagyon erőszakos, ezt nem értettem jól…, de nem az ISIS-ről van szó, valami másról. És az emberek békét akarnak. Most választásokat tartanak, átmeneti kormányt választottak, megválasztották a [bangui] polgármesterasszonyt az átmeneti kormány elnökének, aki majd lebonyolítja a választásokat; de egymás közt békére, kiengesztelődésre, és nem gyűlöletre törekszenek.

(Federico Lombardi)
Most megadjuk a szót Philip Pulellának, aki a Reuterstől jött kollégánk, akit mindannyian ismerünk.

(Philip Pulella, Reuters)
Szentatya, mostanság sokat beszélnek a „Vatileaks”-ről. Anélkül, hogy érdemben érintenénk a folyamatban lévő eljárást, szeretném feltenni Önnek a következő kérdést. Ön Ugandában mondott egy rögtönzött beszédet, és ebben kijelentette, hogy mindenhol van korrupció, még a Vatikánban is. A kérdésem tehát ez: mennyire fontos szerepet tölt be a világi, nem egyházi sajtó ennek a – bárhol található – korrupciónak a felszámolásában?

(Ferenc pápa)
A világi sajtó és az egyházi [konfesszionális] is, de szakszerű [professzionális] egyházi – mert szakszerű újságírás lehet világi vagy egyházi, a lényeg azonban az, hogy valóban szakszerűek legyenek, vagyis ne manipulálják a híreket – számomra fontos, mert az igazságtalanságok, a korrupciós esetek szóvá tétele szép munka, mert hiszen azt mondja: „Ott korrupció van!” Aztán annak, aki felelős érte, tennie kell valamit, ítéletet hozni, bíróság elé állítani. A szakszerű sajtónak viszont mindent ki kell mondania, anélkül, hogy beleesne a szokásos három bűnbe: a félreinformálásba – kimondjuk a felét, de a másik feléről hallgatunk; a rágalmazásba – a nem szakszerű sajtó: amikor nem érvényesül a szakszerűség, bemocskoljuk a másikat igazsággal vagy igaztalanul; és a hitelrontásba, amikor olyasmiket mondunk, amik ártanak egy személy hírnevének, olyasmiket, amik az adott időszakban már nem ártanak, semmit, csak múltbeli dolgok… Ez az a három hiba, amely veszélyezteti a sajtó szakmaiságát. De szükségünk van szakszerűségre. Akkor tájékoztat valaki helyesen, ha azt írja: a dolgok így és így és így állnak. És a korrupcióról, jól át kell látni a tényeket, és kimondani őket: igen, itt van korrupció, ezért, ezért és ezért. Ha pedig egy újságíró – a valódi újságíró – téved, akkor utána bocsánatot kér: Azt hittem így van, de aztán rájöttem, hogy mégsem. És így rendben mennek a dolgok. Ez nagyon fontos!

(Federico Lombardi)
Most pedig átadjuk a szót Philippine de Saint-Pierre-nek, aki a francia katolikus televízió igazgatója: tehát most Franciaországba, Párizsba megyünk. Nagyon közel vagyunk mindnyájan Franciaországhoz ebben az időszakban.

(Philippine De Saint-Pierre, a francias katolikus televízió, a KTO igazgatója)
Szentatya, jó estét kívánok! Ön tiszteletét fejezte ki az iránt a platform iránt, amelyet Bangui város érseke, az imám és a[z evangelikál] pásztor hozott létre, ma pedig igencsak tudjuk, hogy a vallási fundamentalizmus az egész bolygót fenyegeti: Párizsban is láttuk. E veszély láttán Ön azt gondolja, hogy a vallási méltóságoknak jobban kellene hallatni hangjukat politikai téren?

(Ferenc pápa)
Hallatni hangjukat politikai téren: ha ez „politizálást” jelent, akkor nem. Az illető legyen pap, pásztor, imám, rabbi: ez a hivatása. De közvetetten politizálnak, amikor értékekről, valódi értékekről prédikálnak, és az egyik legnagyobb érték a testvériség közöttünk. Mindnyájan Isten gyermekei vagyunk, ugyanaz az Atyánk. Ebben az értelemben az egységért, a kiengesztelődésért kell politizálni, azután itt van egy szó, amely nem tetszik nekem, de kénytelen vagyok használni: a toleranciáért, de nemcsak a toleranciáért, hanem az együttélésért, a barátságért! Így van. A fundamentalizmus egy minden vallásban meglévő betegség.

Nekünk katolikusoknak van belőlük néhány, mit néhány, sok: akik azt hiszik, hogy náluk van az abszolút igazság, és mennek előre, bemocskolva másokat rágalmazással, megszólással, és ártanak, ártanak. És ezt azért mondom, mert az én egyházamról van szó, rólunk is, mindnyájunkról! Küzdeni kell ellene. A vallási fundamentalizmus nem vallásos. Miért? Mert hiányzik belőle Isten. Bálványimádó, miként bálványimádás a pénzhajhászás. Politizálni abban az értelemben, hogy meggyőzzük az ilyen hajlamú embereket, olyan politika, amelyet nekünk, vallási vezetőknek kell csinálni. De a fundamentalizmus, mely mindig tragédiába vagy bűncselekménybe torkollik, rossz dolog, de egy kis adag belőle mindegyik vallásban megvan.

(Federico Lombardi)
Most átadjuk a szót Cristiana Caricatónak, aki a Tv2000-t, a püspökök olasz katolikus televízióját képviseli:

(Cristiana Caricato, a Tv2000-től)
Szentatya, míg mi ma délelőtt Banguiba voltunk, megtartották az újabb tárgyalását a Mons. Vallejo Balda, Chaouqui és két újságíró ellen indított perben. Felteszem Önnek a kérdést, amelyet nekünk is sokan feltettek: hogyan történhetett ez a két kinevezés? Hogyan történhetett, hogy az Ön által elindított reformfolyamat során két ilyesfajta ember tagja lehetett egy bizottságnak, a COSEA-nak? Úgy látja, hibázott?

(Ferenc pápa)
Úgy látom, hibát követtünk el. Mons. Vallejo Balda a mindmáig betöltött hivatalánál fogva lehetett tagja. A Gazdasági Ügyek Prefektúrájának titkára volt, ő tag lett. Aztán, hogy a hölgy miként lett tag, nem vagyok biztos benne, de talán nem hibázok, ha azt mondom – de nem vagyok biztos benne –, hogy ő [Vallejo Balda] volt az, aki bemutatta őt, mint aki jól ismeri a kereskedelmi kapcsolatok világát. Megvolt a maguk munkája, és amikor befejezték munkájukat, a bizottságnak – melyet COSEA-nak hívtak – a tagjai ott maradtak néhány pozícióban, a Vatikánban. Vallejo Balda ugyanígy. Chaouqui asszony nem maradt a Vatikánban, mert ő bár tagja lett a bizottságnak, utána elment. Néhányan azt mondják, hogy mérgelődött emiatt, de a bírák majd megmondják nekünk az igazságot a szándékairól, arról, hogyan csinálták…

Nekem [az, ami kiszivárgott], nem volt meglepetés, nem zavarta meg az álmomat, mert éppen abba a munkába engedtek bepillantást, amelyet a bíborosok bizottságával – a C9-cel – elkezdtünk: a korrupció és a nem működő dolgok keresésének munkájába. És itt szeretnék mondani valamit – nem Vallejo Baldához és Chaouquihoz van köze, hanem általánosságban mondom, aztán majd visszatérek [ehhez a témához], ha Ön akarja –: a „korrupció” szóval kapcsolatban, melyet az egyik kenyai említett: tizenhárom nappal Szent II. János Pál pápa halála előtt, azon a keresztúton, amelyet az akkori Ratzinger bíboros vezetett, ő „az egyház mocskairól” beszélt: ő szóvá tette ezt! Elsőként!

Aztán meghalt a pápa húsvét nyolcadában – az azt megelőző nagypéntekhez kapcsolódott a keresztút –, meghalt tehát a pápa, és ő [Ratzinger] lett a pápa. De a pápaválasztást megelőző misén (pro eligendo Pontifice) – ő volt a dékán – ő ugyanarról beszélt, mi pedig megválasztottuk őt, mert ilyen szabadon kimondta a dolgokat. És azóta a Vatikán levegőjében benne van, hogy ott korrupció van, ott korrupció van. Erről az ítéletről: átadtam a bíráknak a konkrét vádakat, mert ami a védelem szempontjából fontos, az a vádak megfogalmazása. Én nem olvastam őket, mármint a konkrét vádakat, azt, ahogyan megfogalmazták. Szerettem volna, ha minden befejeződik december 8-ig, az irgalmasság évéig, de úgy sejtem, ezt nem lehet megtenni, mert szeretném, ha minden ügyvédnek meglenne a kellő ideje a védekezésre, hogy meglegyen a védekezés szabadsága, teljesen meglegyen. Így történt hát: ahogyan kiválasztottuk őket, és aztán az egész történet. A korrupció azonban régi keletű.

(Cristiana Caricato)
De Ön mit szándékozik tenni, hogyan akar továbbhaladni, hogy ilyen esetek többé ne forduljanak elő?

(Ferenc pápa)
Hogy mit…? Hálát adok Istennek, hogy nincs itt Lucrezia Borgia! [Nevetnek.] Nem tudom, folytatni a munkát a bíborosokkal, a bizottsággal, a takarítás munkáját… Köszönöm.


(Federico Lombardi)
Köszönjük. Most pedig Néstor Pongután a sor. Néstor Pongutá kolumbiai, a „La W Radio”-nak dolgozik, és talán még a „Caracol”-nak is, mindenestre jó barát…

(Nèstor Ponguta, „La W Radio” és „Caracol”)
Szentatya, mindenekelőtt szeretném megköszönni mindazt, amit annak érdekében mondott, hogy béke legyen az én országomban, Kolumbiában, és mindazért, amit a világban tett. Most azonban egy különleges kérdést szeretnék feltenni Önnek. Speciális téma ez, amely azzal kapcsolatos, hogy politikai változás megy végbe Latin-Amerikában, beleértve Argentínát, az Ön országát is, amelyben Macri úr tizenkét évnyi „kirchnerizmus” után kezd változtatni egy kicsit… Mit gondol ezekről a változásokról, arról, ahogyan kezd új irányt venni a latin-amerikai politika, azon földrészé, ahonnan Ön is származik?

(Ferenc pápa)
Hallottam egy-két véleményt, de valójában erről a geopolitikáról, ebben a pillanatban, nem tudom, mit mondjak. Tényleg, nem tudom. Mert ilyen jellegű problémák számos országban léteznek, de igazából nem tudom, miért és hogyan kezdődött [a változás]. Nem tudom az okát, tényleg. Hogy elég sok latin-amerikai ország van ebben a váltási időszakban, az igaz, de nem tudnék magyarázatot adni rá.

(Federico Lombardi)
Most Jürgen Baeznek adjuk meg a szót, aki a DPA-nál dolgozik, Dél-Afrikában.

(Jürgen Baez, DPA, Dél-Afrika)
Szentatya, az AIDS elpusztítja egész Afrikát. A gondozás ma sokakat segít, hogy hosszabban élhessenek. A járvány azonban terjed. Csak Ugandában tavaly 135 ezer új AIDS-fertőzöttet regisztráltak. Kenyában még rosszabb a helyzet. Az afrikai fiatalok között az első halálok az AIDS. Szentatya, Ön találkozott szeropozitív kisgyermekekkel, és meghallgatott egy megható tanúságtételt Ugandában. Mégis keveset mondott erről a témáról. Mi tudjuk, hogy a megelőzés alapvető fontosságú. Azt is tudjuk, hogy nem az óvszer az egyetlen módszer a járvány megfékezésére. De tudjuk, hogy egyik része a válasznak. Vajon nem érkezett el az ideje annak, hogy az egyház változtasson álláspontján ezen a téren? Hogy engedélyezze az óvszer használatát további fertőzések megakadályozása végett?

(Ferenc pápa)
Nekem túl szűknek és részlegesnek tűnik ez a kérdés. Igen, ez az egyik módszer; az egyház erkölcsi tanítása – úgy gondolom – ezen a téren zavarban van: az ötödik vagy a hatodik parancsolat? Védelmezni az életet, vagy hogy a nemi kapcsolat nyitott legyen az életre? De nem ez a probléma. A probléma ennél nagyobb. Ez a kérdés arra a másik kérdésre emlékeztet engem, amelyet egykor Jézusnak tettek fel: „Mondd, Mester, szabad-e szombaton gyógyítani?” Kötelező gyógyítani! Ez a kérdés, hogy tudniillik szabad-e gyógyítani… De ott van az alultápláltság, az emberek kizsákmányolása, a rabszolgamunka, az ivóvíz hiánya: ezek a problémák.

Ne azt kérdezzük, hogy szabad-e ezt vagy azt a ragtapaszt használni egy kis sebre. A nagy seb a szociális igazságtalanság, a környezettel szembeni igazságtalanság, a kizsákmányolás igazságtalansága és az alultápláltság. Erről van szó. Nem szívesen bocsátkozom ilyen kazuisztikus eszmefuttatásokba, miközben az emberek meghalnak, mert nincs vizük, nincs ennivalójuk, nincs, hol élniük… Amikor már mindenki gyógyult lesz, vagy amikor már nem lesznek ezek a tragikus betegségek, melyeket az ember okoz egyfelől a szociális igazságtalansággal, másfelől hogy több pénzhez jusson – gondoljon csak a fegyverkereskedelemre –, amikor tehát már nem lesznek ezek a problémák, azt hiszem, akkor lehet feltenni a kérdést: „Szabad-e szombaton gyógyítani?” Miért gyártanak továbbra is fegyvereket és miért kereskednek velük? A háborúk okozzák a legtöbb halált… Én azt mondanám, ne azon gondolkodjunk, szabad-e vagy nem szabad szombaton gyógyítani. Azt mondom az emberiségnek: szolgáltassatok igazságosságot, és amikor mindenki gyógyult lesz, amikor nem lesz igazságtalanság ezen a földön, beszélhetünk majd a szombatról is.

(Federico Lombardi)
Hol van Marco Ansaldo a „Repubblica”-tól, ott van, az olasz csoport képviseletében, kérem, tegye fel kérdését.

(Marco Ansaldo, Repubblica)
Igen, Szentatya, ilyesfajta kérdést szeretnék feltenni Önnek, mert az utóbbi hét újságjai két nagy eseményre irányították a figyelmet. Az egyik az Ön afrikai útja volt – és nyilvánvalóan mindnyájan nagyon örülünk, hogy ez az út minden szempontból nagy sikerrel zárult; a másik esemény egy válság, mégpedig nemzetközi szinten, amely Oroszország és Törökország között keletkezett, Törökországgal, amely lelőtt egy orosz repülőt, amiért az tizenhét másodpercre megsértette a török légteret; vádak hangzottak el, elmaradtak a bocsánatkérések egyik és másik oldalról, olyan válságot kirobbantva ezzel, amelyre őszintén szólva nem volt szükség ebben a „darabokban zajló harmadik világháborúban”, amelyről Ön beszél. Az én kérdésem ez: mi a Vatikán álláspontja ebben? De szeretnék tovább is menni, és megkérdezni, esetleg gondolt-e arra, hogy elmenjen az örményországi események 101. évfordulójára, amely áprilisban lesz, jövőre, miként tavaly tette, Törökországban…

(Ferenc pápa)
Tavaly megígértem a három [örmény] pátriárkának, hogy elmegyek: az ígéret létezik. Nem tudom, sikerül-e, de fennáll az ígéret. Nézzük a háborúkat: a háborúk becsvágyból jönnek létre, a háborúk – most nem az agresszorral szembeni jogos önvédő háborúról beszélek –, hanem a háborúk, a háborúk egy egész „iparág”! A történelem folyamán sokszor láttuk már, hogy ha egy országnak megbillen a gazdasági egyensúlya, azt mondja: „Na, csináljunk háborút!, az majd helyrehozza az egyensúlyt.

A háború üzlet: fegyverbiznisz. Vajon a terroristák maguk csinálják a fegyvereiket? Talán valami apróságot igen. De ki ad nekik fegyvert a háborúkhoz? Érdekek egész szövevénye van itt, mögötte pedig a pénz vagy a hatalom rejtőzik: a birodalmi hatalom vagy a konjunkturális hatalom… Mi viszont már évek óta háborúban állunk, és egyre nagyobb mértékben: a „darabok” kevésbé darabok, és egyre nőnek… És mit gondolok én? Hogy mit gondol a Vatikán, azt nem tudom. Dehogy mit gondolok én? Azt, hogy a háború bűn és az emberiség ellen van.

A háborúk elpusztítják az emberiséget, okai a kizsákmányolásnak, az emberkereskedelemnek, és sok minden másnak. Meg kell állítani őket. Az Egyesült Nemzetek Szervezetében kétszer is kimondtam ezt a mondatot, itt, Kenyában és New Yorkban is: hogy a munkátok ne merüljön ki szép nyilatkozatok megfogalmazásában, hanem legyen hatékony: hogy békét teremtsetek. Sok mindent tesznek: itt, Afrikában láttam, hogyan dolgoznak a kéksisakosok… De ez nem elég. A háborúk nem Istentől valók. Isten a béke Istene. Isten teremtette a világot, mindent teljesen szépnek, gyönyörűnek teremtett, ám a bibliai elbeszélés szerint egy testvér megölte a másikat: ez az első háború, az első világháború, testvérek között. Nem tudom, most ez jut eszembe. Nagy fájdalommal mondom ezt… Köszönöm.


(Federico Lombardi)
Most pedig Beaudonnet-nak adjuk meg a szót, aki a France Télévisions képviselője, tehát ismét Franciaországban járunk.

(François Beaudonnet, France Télévisions)
Szentatya, ma kezdődik Párizsban az éghajlatváltozással foglalkozó konferencia. Ön már nagy erőfeszítést tett annak érdekében, hogy minden jól menjen. Mi azonban többet várunk ettől a klímacsúcstól. Biztosak lehetünk abban, hogy a COP21 lesz a megoldás kezdete? Nagyon köszönöm!

(Ferenc pápa)
Én ebben nem vagyok biztos, de azt mondhatom, hogy vagy most, vagy soha! Az első találkozótól, mely azt hiszem, Tokióban volt, mostanáig keveset tettek, és a problémák évről évre súlyosbodnak. Amikor egyetemi tanárok és hallgatók összejövetelén arról beszéltem, milyen világot akarunk gyermekeinkre hagyni, egyikük azt mondta: „De Ön biztos abban, hogy ennek a nemzedéknek még lesznek gyermekei?” A határon vagyunk! Az öngyilkosság szélén állunk, hogy erős kifejezéssel éljek. És biztos vagyok abban, hogy a párizsi klímacsúcs szinte minden résztvevője tudatában van ennek, és tenni akar valamit. A napokban olvastam, hogy Grönland jéghegyei többmilliárd tonnát veszítettek. A Csendes-óceán térségében az egyik ország földeket vásárol egy másiktól, hogy átköltöztesse országát, mert húsz éven belül az az ország nem létezik többé… De nem, én bízom. Bízom ezekben az emberekben, hogy tesznek valamit; mert, azt mondanám, biztos vagyok abban, hogy jóakaratúak, kívánom, hogy így legyen. És imádkozom ezért.

(Federico Lombardi)
Köszönjük az optimizmusnak ezt a jelét! Most pedig a szó Delia Gallagheré, a CNN-től.

(Delia Gallagher, CNN)
Köszönöm. Ön a tisztelet és a barátság számos gesztusát tette a muszlimok felé. Kérdezem: mi a mondanivalója az iszlámnak és Mohamed tanításainak a mai világnak?

(Ferenc pápa)
Nem értem pontosan a kérdést… Lehet velük párbeszédet folytatni, vannak értékeik. Sok. Sok értékük van, és ezek az értékek építő jellegűek. Nekem a barátságról is van tapasztalatom – ez egy erős szó: „barátság” – egy muszlim férfival, ő egy világszintű vezető. Tudunk beszélni egymással: neki megvannak a maga értékei, és nekem is a magaméi. Ő imádkozik, én is imádkozom. Sok érték… Például az imádság. A böjt. Vallási értékek, és más értékek is. Nem lehet egy vallással sem leszámolni pusztán azért, mert van néhány – vagy számos – fundamentalista csoport a történelem egy bizonyos időszakában. Igaz, vallásháborúk mindig voltak a történelemben. Nekünk is bocsánatot kell kérnünk. Medici Katalin nem egy szent asszony volt! Azután ott van a harmincéves háború, Szent Bertalan éjszakája… Nekünk is bocsánatot kell kérnünk a szélsőséges fundamentalisták vallásháborúiért. De nekik [a muszlimoknak] vannak értékeik, lehet párbeszédet folytatni velük. Ma voltam egy mecsetben, imádkoztam; az imám is velem akart jönni a kis stadionba, ahol olyan sokan voltak, hogy be se fértek… A pápamobilon pedig ott volt a pápa és az imám. Tudtunk beszélni egymással. Ahogyan mindenütt, vannak emberek értékekkel, vallásos emberek, azután vannak másmilyen emberek is… De milyen sok háborút, nem csak vallásháborút, csináltunk mi, keresztények?! Róma kifosztása nem a muszlimok műve volt! Nekik tehát vannak értékeik, vannak értékeik!

(Federico Lombardi)
Köszönjük! Most pedig Marta Calderónt hívjuk, a Catholic News Agency-től.

(Marta Calderón, Catholic News Agency)
Szentatya, tudjuk, hogy elutazik majd Mexikóba. Örülnénk, ha többet megtudhatnánk erről az utazásról, valamint azt is, hogy – azon szándékán belül, hogy meglátogatja a nehézségekkel küzdő országokat – tervezi-e Kolumbia meglátogatását, vagy – a jövőben – más latin-amerikai országokét, például Peruét.

(Ferenc pápa)
Tudod, az utazások az én koromban már nem tesznek jót [az egészségnek]. Meg lehet ejteni az utazásokat, de nyomot hagynak… Mindenestre elmegyek Mexikóba. Főleg, hogy meglátogassam Szűz Máriát, mert ő Amerika édesanyja. Ezért megyek el Mexikóvárosba. Ha nem a Guadalupei Szűzért, én nem is mennék Mexikóvárosba. Az utazás kritériuma az, hogy meglátogassak három-négy olyan várost, ahol még sosem járt pápa. De Mexikóba a Szűzanyáért megyek. Azután elmegyek Chiapasba, délre, a guatemalai határra, azután Morellába, és szinte biztosan – Rómába visszatérőben – talán egy teljes napot vagy kevesebbet Ciudad Juarezben töltök. A többi latin-amerikai ország meglátogatásáról: 2017-re meghívtak, hogy menjek el Aparecidába, a portugál nyelvű Amerika másik Mária-kegyhelyére – hiszen két Mária is égi patrónánk –, és onnan meg lehetne látogatni egy másik országot, misézni Aparecidában, és utána… De nem tudom, még nincsenek tervek… Köszönöm!

(Federico Lombardi)
Most térjünk vissza Kenyába, egy másik kollégánkkal azok közül, akik velünk utaztak Kenyába: Mark Masainak hívják, és a kenyai National Media képviselője.

(Mark Masai, National Media Group, Kenya)
Mindenekelőtt köszönöm, hogy meglátogatta Kenyát és Afrikát, és várjuk, hogy ismét eljöjjön Kenyába, de inkább pihenni, mint dolgozni. Ez volt az Ön első látogatása, és mindenki nagyon aggódott a biztonságáért. Mit üzen a világnak, mely azt gondolja, hogy Afrika csupán háborúk sújtotta, pusztulás uralta földrész?

(Ferenc pápa)
Afrika áldozat. Afrikát mindig kihasználták más hatalmak. Afrikából hozták Amerikába, és adták el a rabszolgákat. Vannak hatalmak, amelyek csak Afrika nagy erőtartalékait akarják megkaparintani. Nem tudom, talán a leggazdagabb földrész… De arra nem gondolnak, hogy segítsék gyarapodni az országot, hogy az emberek dolgozhassanak, hogy mindenkinek legyen munkája… A kizsákmányolás! Afrika vértanú. A kizsákmányolás vértanúja a történelemben. Azok, akik azt állítják, hogy hogy Afrikából jön az összes csapás és az összes háború, talán nem értik jól, micsoda kárt okoznak az emberiségnek a fejlődés bizonyos formái. És ezért szeretem Afrikát, mert Afrika más hatalmak áldozata lett.

(Federico Lombardi)
Jól van. Úgy látom, lényegében egy órája beszélgetünk, így most itt lezárjuk a kérdéseket.
Van itt egy ajándék, amelyet még át akartak adni Önnek, a mostani párizsi klímacsúcs alkalmából: ezt a könyvet a Paris Match készítette az államfőknek. Ez egy fényképekkel teli könyv, mely a környezeti problémákat mutatja be az államfőknek.

(Caroline Pigozzi)
1500 fényképet tartalmaz, szak- és amatőr fényképészek képeit, melyeket kimondottan ehhez a könyvhöz válogattunk. Minden államfő ma kap belőle, így Ön is, Szentatya.

(Federico Lombardi)
Köszönjük tehát, Szentatya, hogy ránk szánta ezt az időt, az utazás nehézségei ellenére. Kellemes visszautat kívánunk Rómába, és kellemes visszazökkenést megszokott tevékenységeibe.

(Ferenc pápa)
Én pedig köszönöm a munkátokat. Most jön az ebéd, de azt mondják, hogy ma ti böjtöltök, mert még dolgoznotok kell az interjún! Nagyon köszönöm a munkátokat, a kérdéseiteket és érdeklődéseteket! Csak azt mondom nektek, csak azt válaszolom, amit tudok, és amit nem tudok, azt nem mondom. Nem találgatok.
Nagyon köszönöm! Köszönöm!