Őszentsége
XIII. Leó pápa
Isten szolgáinak szolgája „HUMANUM GENUS”
kezdetű enciklikája
a szabadkőművességről
Tisztelendő Testvéreinknek,
az egyetemes katolikus világ pátriárkáinak, prímásainak, érsekeinek és püspökeinek, akik az apostoli székkel kegyelemben és közösségben élnek.
III. rész
Ami a családi életet illeti, erre nézve a naturalisták tana következőkben foglalható össze. A házasság a közönséges üzleti szerződések körébe tartozik, és joggal fölbontható a szerződő felek kénye-kedve szerint: a házasságügyi törvénykezés az államot illeti meg. A gyermekek nevelése minden törekvésüket oda irányozzák, hogy azokat az életben is érvényre emeljék. Sok, mégpedig katolikus államban is, csak a polgárilag kötött házasságok érvényesek, másutt ismét a törvény megengedi a házassági kötelék felbontását, és ismét másutt arra törekednek, hogy a fölbontás mielőbb megengedtessék s ekképp rohamosan oda jutnak, hogy a házasság mivolta s lényege egészen meg fog változni, s nem lesz egyéb állhatatlan s ingadozó viszonynál, melyet majd a bűnös kéjvágy megteremt, majd a változó fölbont.
A szabadkőművesek azonkívül minden erővel arra törekednek, hogy az ifjúság nevelését is magukhoz ragadják. Tudják ugyanis, hogy az ifjúság gyengéd lelkületét tetszésük szerint idomíthatják és kényük-kedvük szerint hajlíthatják, hogy ennél nincs alkalmasabb eszköz oly polgárok nevelésére, minőket ők óhajtanak. Amiért is semmi befolyást s felügyeletet sem engednek az egyház szolgáinak az ifjúság oktatására és nevelésére, s sok helyen máris keresztülvitték, hogy az egész nevelés világiak kezébe tétetett, hogy az erkölcsök képzésébe semmiképp sem folyjanak be ama legmagasz¬tosabb és legszentebb kötelmek, melyek az embert Istenhez fűzik.
Következnek az állambölcseleti tanok. Itt ismét azt vallják a naturalisták, hogy az emberek mind egyenjogúak s semmiben sem különböznek egymástól; természeténél fogva mindenki egyenlően szabad, senkinek sem áll jogában másnak parancsolni, és erőszakot követ el az emberi nemen az, ki a tekintélyt máshonnan származtatja, mint az emberektől. Minden tehát a szabad nép akaratától függ; a nép a hatalom és jog viselője olyannyira, hogyha a nép akarata megváltozik, az uralkodókat még akaratuk ellenére is szabad trónjaiktól megfosztani.
Minden polgári jognak és kötelességnek kútforrása és alapja a nép és az újkor tanai szerint szervezett államhatalom. Az államnak azonkívül atheusnak, vallástalannak kell lennie; a vallások különféle alakjaiban, semmi ok sincs arra, miért részesüljön előnyben az egyik a másik fölött, miután azok különben is egyenértékűek.
S hogy mindezeket a szabadkőművesek is vallják s eszerint iparkodnak szervezni az államokat is, sokkal jobban ismeretes, semhogy bővebb bizonyításra szorulna. Régóta ugyanis minden erővel s eszközzel erre törekednek, s ezzel utat törnek azoknak, kik a legnagyobb szélsőségeket sürgetik, úgymint a javaknak fölosztását és közösségét, a társadalmi osztályok és vagyonkülönbségek eltörlését.
Mi tehát a szabadkőművesség s mily utakon jár, eléggé látható azokból, amiket röviden érintettünk. Főelveik annyira és oly szembetűnően ellenkeznek a józan ésszel, hogy azoknál károsabbak nem is képzelhetők. Őrületes istentelenség s legvakmerőbb gonoszság ugyanis ki akarni irtani az Isten által alapított vallást, megsemmisíteni az ő örökké tartó egyházát s tizennyolc század után visszaállítani a pogányságot az ő erkölcseivel és szokásaival.
S nem kevésbé megdöbbentő s még kevésbé elviselhető dolog, hogy a Jézus Krisztus által kegyesen nyújtott jótéteményeket nemcsak egyesektől, hanem a családoktól és államoktól is elvonják; ama jótéteményeket, miket még ellenségeink is kénytelenek a legnagyobbak gyanánt elismerni. Az ily őrületes és sötét szándékokból látni, hogy őket is ugyanazon engesztelhetetlen gyűlölet és bosszúvágy vezérli, melytől a gonosz szellem, a Sátán, Krisztus Urunk irányában ég.
Éppúgy nem mondható egyébnek az emberiség meggyalázásánál és szégyenteljes bukásba való kergetésénél a szabadkőművességnek azon másik célja, mely nem egyéb, mint az igazság és becsületesség alapjának ledöntése és közreműködésük azokkal, akik oktalan állat módjára megengedhetőnek tartják mindazt, ami nekik tetszik.
Még inkább növelik a bajt ama veszélyek, melyekkel úgy a családi tűzhelyet, mint az államot fenyegetik. Mint ugyanis más alkalommal kimutattuk, a házasságot minden nép mindig szent és vallási intézménynek tekintette, melynek kötelékét fölbontani tiltják az isteni törvények. Kimutattuk, hogy ha szabad a házasságot fölbontani, szükségképpen megzavartatik a családi élet s folytonos viszályok színterévé válik; elveszti méltóságát a nő, s bizonytalanná lesz a gyermekek sorsa. – Semmit sem törődni a közéletben a vallással, az állam ügyeinek vezetésénél, a kormányzásnál semmi tekintettel sem lenni Istenre, mintha az nem is léteznék, oly vakmerő istentelenség, amilyent még a pogányok sem ismertek, akik annyira át voltak hatva isteneik létezésétől és a nyilvános vallás szükségességétől, hogy könnyebben képzeltek el egy várost alap, mint államot Isten nélkül.
És valóban, az emberi társadalom, melyre természetünknél fogva utalva vagyunk, Isten, annak teremtője által rendeltetett s mindazon számtalan javak, melyekben a társadalom bővelkedik, Őbenne, mint legfőbb okban és kútforrásban bírják minden erejüket és tartósságukat.
Ennélfogva valamint az egyeseket, éppúgy az államokat is maga a természet szava inti, hogy Istent tiszteljék és imádják, mert tőle nyerték létüket és ennek javait. Éppen ezért nemcsak jogtalanságot és oktalanságot követnek el, hanem képtelenségbe is esnek azok, akik a társadalmat minden vallási köteléktől függetleníteni akarják.
Mivel pedig az ember Isten által társas életre van teremtve, s a kormányhatalom oly szükséges kapcsa a társadalomnak, hogy ez anélkül okvetlenül fölbomlanék, szükségképpen következik, hogy a hatalom tekintélye ugyanattól származik, akitől származott maga a társadalom. Amiből ismét önként folyik, hogy az, aki a hatalmat gyakorolja, akárki is legyen az, Istennek szolgája.
Amiért is a törvényes hatalom igazságos intézkedéseinek éppúgy kell engedelmeskedni, mint a világot kormányzó Isten akaratának, mert így követeli ezt az emberi társadalom rendeltetése és célja, és egyenesen ellenkezik az igazsággal azon állítás, mintha a népnek tetszése szerint szabad volna megtagadni az engedelmességet.
Hasonlóképpen senki sem kételkedik abban, hogy az emberek, tekintve közös eredetüket és természetüket, közös végcéljukat és az abból eredő kötelességeket és jogokat, mind egyenlők. Mivel azonban nem lehet mindegyiknek egyenlő képessége, s egyik a másiktól a lélek és a test tulajdonságaira nézvést is különbözik, s mivel az egyes emberek hajlamaiban, akarat- és természet megnyilvánulásaiban számtalan különféleséget észlelünk, semmi sem ellenkezik annyira a józan ésszel, mint azt akarni, hogy mindannyian egy és ugyanazon hivatásnak éljenek, és az emberi társadalom az osztályok eltörlésével, a teljes egyenlőség szabályai szerint szerveződjék.
Amiként az emberi test, ha azt a maga egészében tekintjük, különböző tagokból áll, amelyek alakjukra és rendeltetésükre nézve különböznek ugyan egymástól, együttesen azonban összehangzó egészet képeznek, mely kellemesen hat a szemre, üdvösen működik s okvetlenül szükséges is: éppígy az emberi társadalomban megszámlálhatatlan az egyes osztályok közötti különbség, miket ha mind egyenlőknek tekintenénk, s ha a saját akaratát mindenki szabadon érvényesíthetné, az állam valóságos torzképet mutatna; ellenben ha különféle rangfokozatokba osztva, törekvéseikben, iparkodásaikban mindegyik saját hivatásának körén belül a közös jónak előmozdítására egyesülnek, jól rendezett és a természeti törvénynek is megfelelő állam képét tüntetik föl.
Egyébiránt a fölemlített forradalmi tévelyekből a polgári társadalomra a legnagyobb veszély származhat. Mert eltűnvén az Isten és törvényeinek félelme, az emberek megvetik a fejedelmek tekintélyét, és ha megengedjük a zendüléseket s minden vágy szabadon kielégíthető, akkor csak a büntetés félelme fogja fékezni az embereket s ez szükségképpen a fönnálló társadalmi rend gyökeres felforgatását fogja maga után vonni.
Sőt, csakugyan ezt akarják s ezen törik a fejüket a jelen társadalom megrontásán fáradozó kommunisták és szocialisták egyesült seregei. Ne mondja a szabadkőművesség, hogy ezeknek a szándékaitól idegen, mert hiszen elveiket javallja s tanainak lényege közös a vagyonközösség hirdetőivel. Ha nem rögtön vagy nem is mindenütt esnek ezen végletekbe, nem elveiknek s nem is nekik lehet ezt tulajdonítani, hanem az isteni vallás hatalmának, melyet kioltani nem lehet, és a józan emberek azon részének, kik a titkos társulatok rabságától irtózva, őrült igyekezeteiknek állhatatosan ellenállnak.
Vajha az emberek gyümölcséről ítélnék meg a fát s megismernék így a minket fenyegető romlást, s látnák a jövőben rejlő veszélyeknek magvát és kezdetét. Az ellenség ravasz és álnok: itt a népnek, amott a fejedelmeknek hízeleg, mindkettőt szép szavakkal hitegeti és fogva tartja.
A királyokhoz a barátság örve alatt közeledvén azt akarják a szabadkőművesek, hogy a királyok segédkezet nyújtsanak nekik a katolicizmus elnyomásában, és hogy erre mindinkább ösztönözzék, azt a megátalkodott rágalmat hirdetik, hogy az Egyház bitorolni akarja a fejedelmek jogait.
Uralmukat ilyen módon biztosítván, vakmerően kezükbe kerítették az állami hatalmat, aláásták a birodalmak alapjait, sőt, készek voltak üldözni, meggyalázni, elűzni a fejedelmeket, mihelyt másképp intézkedtek, mintsem nekik tetszett. Hasonlóképpen hálózták be a népeket is. Tele torokkal szabadságot és jólétet hirdetve azt állították, hogy az Egyház és a fejedelmek az okai a nép szolgaságának és szegénységének, azután a népnek odakiáltották, hogyha sorsán javítani akar, mindkettőt ostromolja, megdöntse.
Mindazonáltal a kilátásba helyezett dolgokra nézve, nagyobb volt a remény, mint az eredmény, sőt inkább elnyomatván a nép, nyomorúságában még azon vigasztalást is kénytelen nélkülözni, melyben a keresztény intézmények mellett könnyen és bőven részesülhetett volna. Ámde mindazok, akik az istenileg megállapított rend ellen föllázadnak, kevélységükért rendesen úgy büntettetnek, hogy éppen ott bukkannak nyomorra, ahol áldást vártak s merész vágyaiknak megfelelő életet.
Folytatás
forrás: apologetica-hitvedelem.blogspot.hu/2013/07/az-egyhaz-es-szabadkomuvesseg-humanum_15.html
Őszentsége
