Eltekintve az elmebetegségek eseteitől, a keresztény hagyomány felismerte, hogy a gonosz szellemek néha zavarhatnak és kísérthetnek bennünket, nyugtalanító vagy istenkáromló gondolatok formájában. Általában ezek olyan belső zavart, izgalmat okoznak, ami végül elmúlik. De ezek a véletlen, akarattalan megnyilvánulások néha a kísértés jelei.

Sok kísértés van ezen a világon, és vannak belső kísértések is. Minden személy kísértésnek van kitéve. amikor „a saját kívánsága vonzza és csábítja” – olvassuk Jakab soraiban ( 1:14).

De nem szabad kizárnunk a Kísértőtől és a gonosz szellemektől származó kísértéseket sem. Ezek általában befurakodó, célozgató, élősködő gondolatok. És bizony alkalmanként súlyosak és igen kitartóak lehetnek.

Ezeket a különös hangokat úgy kell kezelnünk, mint bármilyen más nyugtalanságot: ne időzzünk velük, ne adjunk nekik teret. Ez csak felerősítheti a hangjukat. A humor a legjobb védekezés e gondolatok ellen. És az ősrégi tanács még mindig igaz: végy egy mély lélegzetet, tekints az Úrra, mondj egy Üdvözlégy Máriát, és vess keresztet. Vagy egyszerűen csak vedd fel a fonalát annak, amiről előtte gondolkoztál, vagy amit éppen imádkoztál, vagy amin dolgoztál.

Hatalmas a kísértés? Ez elég jó jel. Az ellenség ugyanis békén hagyja azt, aki langymeleg.

Bizonyos esetekben nem is kísértésről van szó, amitől szabad akaratunkból is óvakodnánk, hanem valami sokkal, de sokkal erősebbről. Talán valamiféle ellenőrizhetetlen impulzus idéz fel bennünk egy gondolatot, néha akár egy szót vagy egy cselekedetet. Ezt mondogatják a látnokok, a spiritualizmus és az okkultizmus gyakorlói, ezt hallani a koncentrációra és meditációra oktató különféle tanfolyamokon, és természetesen minden olyan gyakorlaton, ami arra törekszik, hogy különleges képességekkel ruházzon fel. Ami közös bennük, hogy az alanyt a várakozás, sőt a sebezhetőség állapotába helyezik, és valami más, névtelen, arctalan világ felé nyitnak.

E nyíláson át aztán a szellemek beszivároghatnak: út nyílik a médium szellemének vagy a sátáni szellemeknek. Ezek a gyakorlatok mind azt állítják, hogy a személyes beteljesedésre és az emberiség önzetlen szolgálatára törekszenek. És még van egy másik aggasztó közös pontjuk: egy emberi lényt képesnek tartanak a haladásra a saját belső erői vagy olyan erők által, amelyek „befogása”, használata megtanulható. De ezek a technikák ellentétben állnak a Jézusba vetett hittel, aki a mi egyetlen Megváltónk és Közbenjárónk. Még ha nyíltan nem is ez a céljuk, ezek a technikák az istenkáromlás szinonimái, és ártalmasak lehetnek.

Félnünk azonban ilyen esetben sem szabad: a feltámadt Jézus győzedelmeskedik az ellenség felett. Mindazonáltal ezt a győzelmet feltétel és késedelem nélkül meg kell ragadnunk. Először is ismerjük fel az ajtókat, amelyeken a Sátán ravaszkodása be tud lopózni. Ezután szakítsunk meg minden kapcsolatot bárkivel és bármivel, ami összefüggésben áll ezekkel a praktikákkal. Ha vannak ezekkel kapcsolatos könyveid vagy tárgyaid, ugyanolyan szigorúnak kell lenned velük, mint Szent Pál volt az efezusiakkal: Égesd el mindet! (ApCsel, 19:19).

Végezetül rá kell bíznod magadat az Egyház imájára, hogy belül szabaddá légy, megtisztulj és újjászüless az igaz hitben. Akkor lehet, hogy meghallod a Szentlélek szellőjének könnyű fuvallatát. Ez a hang az igazságé és a szabadságé.