Máté 20. fejezetében arról olvashatunk, hogy a két apostol édesanyja az Jézushoz megy és a következőt azt kéri: „Intézd úgy – felelte –, hogy két fiam közül az egyik jobbod, a másik balod felől üljön országodban.” Jézus azt válaszolta: „Nem tudjátok, mit kértek. Ki tudjátok inni azt a kelyhet, amelyet majd én kiiszom?” Azt válaszolták: „Ki tudjuk.”

Jakab és János nagylelkűek és készen állnak arra, hogy szenvedjenek az Jézusnak. Mégis visszahívta őket Jézus és azt válaszolta nekik: „Kelyhemet ugyan kiisszátok, de hogy jobb és bal felől üljetek, azt nincs hatalmamban megadni nektek. Az azokat illeti, akiknek Atyám szánta.”

A többi apostol meghallotta, hogy mit kért a kettő az Jézustól és féltékenyek lettek. „...Megnehezteltek a két testvérre.” Ezért Jézus az esemény után rögtön kioktatta őket az alázatról:

„Tudjátok, hogy akiket a világ urainak tartanak, zsarnokoskodnak a népeken, a hatalmasok meg a hatalmukat éreztetik velük. A ti körötökben ne így legyen. Hanem aki közületek nagyobb akar lenni, legyen a szolgátok, és aki első akar lenni, legyen a rabszolgátok. Az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy Ő szolgáljon és odaadja életét váltságul sokakért.”

Jézus halála után Jakab az evangéliumot Jeruzsálemben és Szamáriában hirdette. Azok a zsidók, akik nem vették fel a hitet, nagyon ellenszenvesek voltak a keresztények iránt és így Agrippa király Krisztus után 42-ben letartóztatta és lefejeztette Jakabot. Ő volt az első az apostolok közül aki mártírhalált szenvedett. A kivégzés felé vezető úton egy köszvényben szenvedő ember kérte Jakabot segítségül. Az apostol azt mondta neki: „Az Uram Jézus Krisztusnak, a keresztre feszített nevében, állj fel gyógyultan és dicsérd Megváltódat!”

A férfi felállt és ismét járt. Jósiás farizeus e csoda láttán megtért és felvette a keresztény hitet. Jakabbal együtt fejezték le.

Később Jakab apostol maradványait Spanyolországba vitték. Tiszteletére építették a Szent Jakab templomot, melyet 816. július 25. szentelték fel. A település hamarosan Santiago de Compostella néven vált híres kegyhellyé.

Európából mindenhonnan vezetnek zarándok utak az újonnan, 1075 elkezdett és később bejezett csodálatos katedrálishoz. Napjainkban is sokan zarándokolnak el a templomhoz, hogy az apostol sírjánál imádkozhassanak. Az Európa szerte közkedvelt zarándoklatok miatt Jakab apostol a zarándokok patrónusa lett.

Szent Jakab apostol utáni napon, július 25-n az utazók másik patrónusát, Szent Kristófot ünnepeljük. Ő 200 és 250 között élt, magas, erős férfi volt. Krisztus keresése során embereknek segített egy folyó való átkelésben. Az egyik nap egy gyermeket vitt a vízen keresztül. Olyan nehéz volt, hogy majdnem belefulladt a vízbe. Mégis sikerült elérnei a part másik oldalát. A gyerek értésére adta, hogy Jézus, akit átvitt. Az erős férfi erre megkeresztelkedett és a „Krisztoforus”, tehát „Krisztus-hordozó” nevet fel. Később mártírhalált szenvedett Krisztusért. Sokszor életnagyságon felüli műalkotásokat láthatunk templomok külső falaikon: „A Kisjézus a vállán és egy nagy nehéz fabotra támaszkodik a kezével”.

Végül néhány gondolat egy apostol küldetésével kapcsolatosan.

Jakab félelem nélkül kiállt a katolikus hitért és Jézus Krisztust hirdette, mint az emberek egyetlen megváltóját. Nem folytatott ökumenét és nem tartott párbeszédet más hitűekkel. Nem ez volt a feladata, amelyet Jézus Krisztustól kapott. Ellenben minden apostol feladata a következő:

„Én kaptam minden hatalmat égen és földön. Menjetek tehát, tegyétek tanítványommá mind a népeket! Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevére, és tanítsátok meg őket mindannak a megtartására, amit parancsoltam nektek. S én veletek vagyok mindennap, a világ végéig.” [Mt 28,19]

E szavakban a katolikus egyház nagyságát, méltóságát és magas küldetését hallhatjuk. Ahogyan jól tudjuk, a II Vatikáni zsinat óta ez nem lehet már így. Lefebvre érsek a következőt írja: „A zsinat abban tetszett önmagának, hogy más vallások üdvözítő értékeit magasan dicsérje.” (M. Lefebvre, Megfosztották koronájától, 26. fejezet.) Manapság ott tartunk, hogy az egyháznak elnézést kell kérnie a népek misszionálásáért. Krisztus már nem lehet a világ Ura és királya, csak egy résztvevő a sok közül a vallások konferencia termében. E hihetetlen irányváltást a modernisták évtizedekkel ezelőtt bebetonozták. Az egyház ma már csak egy vallás a sok közül vagy talán már csak egy a világ felé orientált felebaráti-szeretet-szervezet. Talán már nem is hisznek Krisztus istenségében és az örök életben? Az apostolok nem ebben hittek és nem ezért haltak meg.

Milyen büszkék vagyunk mi katolikusok az apostolokra akik az evangélium hirdetéséért mártírhalált szenvedtek. Jézus Krisztus és a Szűzanya iránti ilyen fokú hűség és szeretet jegyében igyekezzünk mi is tanúságot tenni a katolikus hitért.

2015. július 26., vasárnap
forrás: predikacio.blogspot.hu/2015/07/predikacio-punkosd-utani-ix-vasarnap.html