A Hittani Kongregáció a katolikus temetésről: a hamvasztás megengedett, de a teljes forma az elföldelés

Október 25-én kedden jelent meg a Hittani Kongregáció instrukciója, utasítása a katolikus egyház temetési szertartásával és eljárásával kapcsolatban, mely összefoglalja az érvényes gyakorlatot, leszögezve, hogy a temetés legteljesebb formája az elföldelés, de megengedett a hamvasztás is, jóllehet mindkét forma csak temetőben, vagy arra kijelölt kultikus helyen végezhető.

Katolikus temetés a lengyeloszági Lednicában - EPA

Az öt pontból álló dokumentumot Gerhard Ludwig Müller bíboros, a Hittani Kongregáció prefektusa és Luis Ladaria érsek-titkár írta alá 2016. augusztus 15-i dátummal.

Az eddigi gyakorlat összegzése és utasítás a hamvasztás esetében a hamvak megőrzésére

Az Ad resurgendum cum Christo vagyis a Hogy feltámadjunk Krisztussal kezdetű instrukció első pontjában a Szent Tanítóhivatal 1963-as rendelkezésére hivatkozik: „Hűségesen őrizzék meg a hívek holttestei eltemetésének szokásait”, ugyanakkor hozzáfűzte: „A hamvasztás önmagánál fogva nem ellenkezik a keresztény vallással” és hogy „nem lehet többé megtagadni a szentségeket azoktól, akik a hamvasztáshoz folyamodnak, ha csak a kérelem maga a keresztény dogmák tagadása lenne”. Ezt a gyakorlatot vette át az 1983-as kánonjogi kódex II. János Pál pápa alatt.

„Időközben a hamvasztás gyakorlata jelentősen elterjedt nem kevés nemzetnél, de ezzel egy időben elterjedtek olyan eszmék is, melyek az egyház tanításával ellentétben állnak”. Ezen újabb jelenségek miatt a Hittani Kongregáció, az Istentiszteleti Kongregációval, a Törvényszövegek Pápai Tanácsával, számos püspöki konferenciával és a Keleti Egyházak Püspöki Szinódusaival együtt alkalmasnak tartotta a jelen dokumentumot a közlésre, mégpedig azzal a céllal, hogy leszögezze a test eltemetésének tanbeli és lelkipásztori szempontjait, továbbá szabályokat állapítson meg a hamvasztás esetében a hamvak megőrzése tekintetében.

A holtak föltámadása a keresztények hite: miközben hiszünk benne, leszünk keresztényekké!

Az utasítás második pontja teológiai megfontolásokat tesz. „Krisztus feltámadása a keresztény hit csúcsigazsága, melyet a húsvéti titok lényegi részeként hirdettek a kereszténység kezdetétől fogva, ahogy Pál apostol tanítja: «Elsősorban azt hagytam rátok, amit magam is kaptam: Krisztus meghalt bűneinkért, az Írások szerint, eltemették és harmadnap feltámadt, az Írások szerint» (1Kor 15,3). Halálával és feltámadásával Krisztus megszabadított bennünket a bűntől és új életet nyitott meg számunkra, továbbá ő a mi eljövendő feltámadásunk alapja és forrása.

Ha igaz, hogy Krisztus feltámaszt bennünket az utolsó napon, akkor bizonyos szempontból az is igaz, hogy már feltámadtunk Krisztussal, hiszen a keresztség révén belemerültünk halálába és feltámadásába, szentségileg hozzá váltunk hasonlóvá. Krisztus révén a keresztény ember halála pozitív értelmet nyer. Az egyház liturgiája ugyanis így imádkozik: „Mert híveid élete, Urunk, megváltozik ugyan, de meg nem szűnik, s amikor földi sátrunk leomlik, a mennyben örök otthon vár minket”. A halállal a test és a lélek elválik egymástól, de a föltámadásban Isten visszatér, hogy romolhatatlan életet adjon az átalakult testnek, lelkünkkel egyesítve azt. Az egyház ma is hirdeti: A holtak föltámadása a keresztények hite: miközben hiszünk benne, leszünk keresztényekké!

Nem megengedhető olyan magatartás és szertatás, mely a halál torz értelmezéséből ered

Az ősi keresztény hagyományt követve, az egyház állhatatosan ajánlja, hogy az elhunytak testét temetőben vagy más szent helyen temessék el. Az Úr halálára, temetésére és feltámadására emlékezve mindenekelőtt az elföldelés - magyarul a koporsós temetés – a legmegfelelőbb forma, mely kifejezi a test föltámadásába vetett hitet és reményt. Az egyház mint egy anya kíséri a keresztényt földi zarándokútján, Krisztusban az Atyának ajánlja és földi maradványait átadja a földnek abban a reménységben, hogy dicsőségben föltámad. A holtak eltemetésével az egyház megvallja a test feltámadásába vetett hitét és kiemeli az emberi test magasztos méltóságát, mint a személy lényegi alkotó részét.

Nem megengedhető tehát olyan magatartás és szertartás, mely a halál torz értelmezéséből ered, mint például a személy teljes és végleges megsemmisülése, vagy mint a természet Anyával vagy a világmindenséggel való végső egybeolvadása, vagy pedig mint a reinkarnációs folyamat egyik állomása, illetve a végső megszabadulás a test „börtönéből”. Ezenkívül a temetőkben temetkezés szokása megfelelően válaszol az elhunytakat övező vallásos érzületre, hiszen az elhunytak a keresztségük révén a Szentlélek templomává váltak és ezek a törékeny cserépedények a Szentlélekben szolgálva sok jót tettek. A temetőben történő temetés elősegíti továbbá az elhunytakra emlékezést és az értük mondott imát a család és a keresztény közösség részéről, nem kevésbé a vértanúk és szentek tiszteletét.

Az egyház nem ellenzi a hamvasztást, de előnyben részesíti a test eltemetését

Ott, ahol egészségügyi, anyagi és társadalmi szempontok révén a hamvasztást választják, és az nem áll ellentétben az elhunyt kifejezett vagy feltételezhető végakaratával, az egyház nem támaszt tanbeli akadályt az ilyen gyakorlattal szemben, mert a holttest elhamvasztása nem érinti a lelket és nem akadályozza az isteni mindenhatóságot a test föltámasztásában, tehát nem tagadja tárgyilag a keresztény tanítást a lélek halhatatlanságáról és a test föltámadásáról. Az egyház továbbra is előnyben részesíti a test eltemetését, mindazonáltal a hamvasztás nem tilos, hacsak nem áll ellentétben a kérés a keresztény tanítással.

Az elhunytak hamvait szabályszerűen kell őrizni szent helyen, vagyis temetőben vagy templomban...

A Hittani Kongregáció temetési utasítása végül előírja, hogy az elhunytak hamvait szabályszerűen kell őrizni szent helyen, vagyis temetőben, vagy templomban, vagy a megfelelő egyházi hatóság által kifejezetten erre célra kijelölt helyen. A keresztények kezdettől fogva óhajtották, hogy halottaikat imádság és emlékezet övezze és éppen ezért sírjaik az ima és az emlékezés helyeivé váltak. Az elhunyt hívek az egyház része, mely vallja azok közösségét, akik előttünk zarándokként jártak ezen a földön. A hamvak szent helyen való őrzése megvéd továbbá attól a veszélytől, hogy megfeledkezzünk az értük mondott imáról és a rájuk való emlékezésről.




2016. október 25.
(vl)
forrás: hu.radiovaticana.va/news/2016/10/25/

-

A katolikusok nemet mondanak a halottak hamvainak szétszórására és otthon őrzésére


Temetkezési útmutatást közölt a vatikáni Hittani Kongregáció kedden, hangsúlyozva, hogy az egyház a hívők számára nem engedélyezi az elhunytak hamvainak otthoni őrzését, valamint a hamvak szétszórását sem.

A Hittani Kongregáció nem engedélyezi a hamvak otthoni őrzését

A halottak napja előtt közölt Ad resurgendum cum Christo (A Krisztussal való feltámadásért) kezdetű vatikáni dokumentum nyolc pontban foglalja össze a Hittani Kongregáció instrukcióit a halottak temetéséről és kremáció esetén a hamvak megőrzéséről.

A dokumentum emlékeztetett, hogy 1963-ig a katolikus egyház tiltotta a hamvasztást, azóta azonban a hamvasztás már nem ellentétes a keresztény vallás tanításával. Az egyház továbbra is a holttestek elföldelését részesíti előnyben, mivel az egyház megítélése szerint ez a temetési hagyomány nagyobb tiszteletet fejez ki a halottak iránt, a hamvasztás viszont nem tiltott. Ez a temetkezési mód az utóbbi évtizedekben jelentős mértékben el is terjedt anyagi és kulturális okokból, más „egyházzal ellentétes” temetkezési szokásokkal együtt – fogalmaz a Hittani Kongregáció útmutatása.

A kongregáció hangsúlyozza, hogy az egyház a halottaknak a temetőben vagy más felszentelt helyen való temetését szorgalmazza, többek között azért, mivel a hagyományos temetkezési hely elősegíti az elhunytakról való megemlékezést és a hozzájuk intézett ima lehetőségét, a halottak „elrejtése” és „magántulajdonként” való kezelése helyett.

A Hittani Kongregáció nem engedélyezi a hamvak otthoni őrzését, amelyhez rendkívüli vagy súlyos esetekben püspöki engedély szükséges. A hamvakat viszont ebben az esetben sem lehet a családtagok között szétosztani.

Minden „panteista, naturalista, nihilista félreértés tisztázására” a Hittani Kongregáció nemet mond a hamvak levegőben, földön, vízben vagy más módon történő szétszórására. Nemet mond arra is, hogy az elhunyt személy hamvait emléktárgyakban vagy ékszerekben helyezzék el (például özvegyi gyűrűben). Az említett temetkezési szokásokat nem magyarázhatja semmilyen közegészségügyi, társadalmi vagy gazdasági indok – szögezi le a dokumentum.
Hozzáteszi: abban az esetben, ha az elhunyt akarata hamvainak szétszórása volt, ezt az egyház tagadja meg.

Európában a halottak mintegy negyven százalékát hamvasztják. A katolikus Olaszországban 1987-től terjedt el a koporsós temetésnél jóval olcsóbb hamvasztás, amely jelenleg a temetések több mint 16 százalékát teszi ki. Az Egyesült Államokban tavaly következett be először, hogy a hamvasztásos temetések száma meghaladta a koporsóban való temetésekét.

Folyamatosan emelkedik a hamvaknak a nem temetőben való őrzése, valamint a hamvak szétszórásának aránya is.




2016. október 25.
írta: Sárközi Júlia Rómából
forrás: magyarno.com/a-katolikusok-nemet-mondanak-a-halottak-hamvainak-szetszorasara-es-otthon-orzesere/