Szent Pál megtérése - Pálfordulás
Január 25.

A nemzetek apostolának megtérését ünnepeljük ma ezen a napon. A hit üldözőjéből egy csapásra annak haláláig hű védője és hirdetője lett. Isten feltétlen uralmának bizonysága ez teremtményei fölött.


Őneki nincsen szüksége rábeszélésre, meggyőzésre, ha akar „a kövekből is teremthet Ábrahámnak fiakat”, a farkasból szelíd bárányt, aki azután alázatosan mondja, hogy „e világ gyöngéit választotta ki az Úr, hogy megszégyenítse az erőseket.” (I Kor. 1, 27.)

Imádkozzunk e napon az Egyház ellenségeiért, hogy Isten adja meg nekik is a hit világosságának kegyelmét!

A mai elnevezéssel ezt az ünnepet legelőször a Gothico-gallican misekönyvben találjuk meg (VII. század vége vagy a VIII. eleje), de már régebben is megünnepelhették ezt a napot, azonban valószínűleg más tárgya volt akkor az ünneplésnek, mert a Martyrol. Hieronym. (VI. század vége) szerint január 25-e: „Rómában Szent Pál apostol (ereklyéinek) átvitele.” Ez a jelentés még egy X. századi metzi kódexben is előfordul, de már Szent Pál megtérésével kapcsolatban, amely esemény azután fontosságánál fogva az ünnep régebbi értelmét lassanként elnyomta. Durandus szerint három dolog képezi e nap jelentőségét: 1. példa, 2. öröm és 3. csoda. Egyes helyeken parancsolt ünnep is volt, így nálunk is az 1493-i esztergomi és az 1611-i nagyszombati tartományi zsinat szerint.

A megtérő bűnösnek a kegyelemben való megerősödése: ez a gondolat vonul át a mai szentmisén. Az Introitus és Graduáléban maga Szent Pál tesz erről tanúságot az Istenben való bizalomnak megható szavaival: „Tudom, hogy kinek hittem és biztos vagyok benne, hogy képes az én letéteményemet megőrizni ama napra az igazságos bíró.” (II. Tim. 1, 2.) A zsoltárrészek (138. zsoltár 1. 2. 17.) is ezt a gondolatot fejezik ki, míg végre a Communióban az Úr szavai szentesítik azt: „Bizony mondom nektek, hogy ti, kik mindent elhagytatok és követtetek engem, százannyit fogtok kapni és az örök életet fogjátok bírni.” (Mt. 19, 28. 29.)



Dr. Artner Edgár: Az egyházi évnek, ünnepeinek és szertartásainak kimerítő leírása és magyarázata a művelt közönség számára különös tekintettel a magyar viszonyokra.
Szent István Társulat, Budapest, 1923. 85-86. old.
forrás: katolikusvalasz.blog.hu/2018/01/25/januar_25-szent_pal_megterese_palfordulas





Január 25.
Szent Pál apostol megtérése, a pálforduló napja.

A legkisebb az apostolok között – így ír magáról Szent Pál, akit korábban, megleresztelkedése előtt, Saulnak hívtak. Nem találta méltónak magát az apostoli címre, mivel korábban vezető szerepet játszott a keresztények üldözésében.

Michael Willmann: Szent Pál megtérése

Családja római polgárjoggal rendelkezett és Benjámin törzséhez tartozott. Eredetileg Saulnak hívták. Születésére vonatkozóan nincsen megbízható forrás, az valamikor i. sz. 4. és 10 között történt. A gazdag szülői házban Saul szigorú rabbinikus nevelésben részesült, jól beszélt görögül, megtanult héberül, majd Jeruzsálemben egy kiváló zsidó tanító, Gamlíél (vagy Gameliel) rabbi tanítványa volt. Saul kétkezi foglalkozásként a sátorkészítést tanulta ki, de nincs adat, mely szerint ezt művelte is.

Itt Saul csatlakozott a farizeusokhoz és részt vett a keresztények üldözésében, akiket Jézus halála után eretneknek tekintettek. Valószínűsíthető, hogy Jézussal egy időben tartózkodott Jeruzsálemben, de nincs bizonyíték arra, hogy találkoztak volna. Egyes források azonban azt állítják, hogy István vértanú kivégzésénél is jelen volt.

Életének fordulópontját az jelentette, amikor saját kérésére a főpaptól kapott megbízólevéllel kísérőivel Damaszkuszba indult, hogy ott összeszedje a keresztényeket, akiket törvény elé akartak állítani.

Pál, az „Úrnak tanítványai ellen lihegve” Damaszkuszba ment; az úton hirtelen nagy fényesség vette körül. Leesett a lóról, és látomásában szózatot hallott: „Saul, Saul, miért üldözöl engem?” Erre ő megkérdezte: „Ki vagy te, Uram?” Az így felelt: „Én vagyok Jézus, akit te üldözöl!” (vö. ApCsel 9,1–31)

Az élmény hatása alatt Pál megtért. A látomástól elvesztette a szeme világát, de amikor Damaszkuszban megkeresztelkedett, visszanyerte a látását.

A damaszkuszi látomás - i.sz. 34 körül - okozta „Pálfordulás” után Saulból végérvényesen Pál lett, aki ettől kezdve minden erejét a kereszténység védelmére és terjesztésére fordította.



kép: Katolikus.hu, Wikipédia
forrás: Paprika blog