Advent II. vasárnapja!
Jézus kortársai folytonosan keresték, hol találják meg azt a személyt, akiben a próféták jövendölései beteljesednek, és ugyanakkor megfelel boldogság utáni vágyuknak is. Jeruzsálem utcáin ma is lehet találkozni olyan zsidókkal, akiknek legfőbb és egyetlen foglalkozásuk az, hogy várják a Messiást.
Sajnos megragadtak az Ó-szövetségnél.
Természetesen a lelki kutatásnak az útját mindenkinek végig kell járnia. Ezt tesszük mi is az adventi szent időben, de mi azt a Megváltót keressük, akivel már találkoztunk...
Ma az adventi várakozás két nagy alakja tanít:
- Izaiás, a vágyakozás prófétája
- Keresztelő szent János az útkészítő
Az első olvasmányban egy hitből fakadó jövendölést hallottunk: „Vessző kél majd Izáj törzsökéből, hajtás sarjad gyökeréből”. (Iz 11,1-10)
Ha kidől a tölgy, megmarad a gyökér, a tőkéje, amelyből új élet támadhat. Dávid királyi háza végét járta Izajás jövendölésekor; a próféta kijelentései végső soron nem a trónra föllépő Ezekiásra vonatkoztak, hanem egy eljövendő Fölkentre, aki Jessze, Dávid atyjának törzséből fog támadni.
Ő kapja a lélek-adományok teljességét: „Az Úr lelke nyugszik rajta: a bölcsesség és az értelem lelke, a tanács és az erősség lelke...” Bölcs lesz, mint Salamon; okos-erős, mint Dávid; istenfélő, mint Mózes és Ábrahám. Ő teljesíti be az isteni törvényt, és főként, törődik a szegénnyel (11,2).
Az Úr Jézusban teljesedett be ez a jövendölés, ekkor lépett fel Keresztelő János is, az útkészítő. Judea pusztájában hirdette, hogy elközelgett Isten Országa. Miközben másoknak hirdette, Ő maga is felkészült. Hosszú időt töltött a pusztában, pedig a mindennapok szempontjából nagyon kényelmetlen hely volt. Ruházata egészen különleges volt, szinte a próféták egyenruháját öltötte magára. Tápláléka elütött a szokványostól: sáskát és vadmézet evett.
Igehirdetésének összefoglalója:
Térjetek meg. „Teremjétek a bűnbánat méltó gyümölcsét”. Sokan kivonultak hozzá Jeruzsálemből, és a környékről hogy a megtérésük jeleként felvegyék a bűnbánat keresztségét.
A bűnbánat, a megtérés meghirdetésében találkozott Jézus és Keresztelő János működése.
Bűnbánatot tartani: életmódot, mentalitást változtatni. Irányváltoztatást jelent.
Ez az adventi szentidő legfontosabb sajátossága is. A bűnbánat cselekedeteivel készülünk az Úr Jézussal való találkozásra.
Szent Pál apostol, konkrét ötletekkel szolgál:
„Testvérek mindazt, amit egykor megírtak, a mi okulásunkra írták” (a szent leckében, a Rómaikhoz irt levélben).
„Egy szívvel szájjal magasztaljátok Istent”.
A közösen mondott imádság az Istenhez és egymáshoz való tartozásunk jele. Ajánlatos, hogy most adventben a közösségek, családok még inkább keressék a közös imaalkalmakat.
„Jézus Krisztus akarata szerint értsetek egyet”.
Isten akaratának közös, kitartó keresésének szintén összekovácsoló ereje van..
„Karoljátok fel egymást”.
Egymás megsegítése, támogatása a bűnbánó magatartásunk konkrét megnyilvánulása.
A fentebb felsoroltak a keresztény magatartás olyan egyenruhája kellene, hogy legyen, amilyen Keresztelő János feltűnő öltözete volt. Néhány olyan ösztönzés, amely tartalmassá teszi az adventi készületünket és elevezet a Karácsony, tartós öröméhez.
Az ádventi koszorú gyertyái - II. gyertya
Sajnos megragadtak az Ó-szövetségnél.
Természetesen a lelki kutatásnak az útját mindenkinek végig kell járnia. Ezt tesszük mi is az adventi szent időben, de mi azt a Megváltót keressük, akivel már találkoztunk...
Ma az adventi várakozás két nagy alakja tanít:
- Izaiás, a vágyakozás prófétája
- Keresztelő szent János az útkészítő
Az első olvasmányban egy hitből fakadó jövendölést hallottunk: „Vessző kél majd Izáj törzsökéből, hajtás sarjad gyökeréből”. (Iz 11,1-10)
Ha kidől a tölgy, megmarad a gyökér, a tőkéje, amelyből új élet támadhat. Dávid királyi háza végét járta Izajás jövendölésekor; a próféta kijelentései végső soron nem a trónra föllépő Ezekiásra vonatkoztak, hanem egy eljövendő Fölkentre, aki Jessze, Dávid atyjának törzséből fog támadni.
Ő kapja a lélek-adományok teljességét: „Az Úr lelke nyugszik rajta: a bölcsesség és az értelem lelke, a tanács és az erősség lelke...” Bölcs lesz, mint Salamon; okos-erős, mint Dávid; istenfélő, mint Mózes és Ábrahám. Ő teljesíti be az isteni törvényt, és főként, törődik a szegénnyel (11,2).
Az Úr Jézusban teljesedett be ez a jövendölés, ekkor lépett fel Keresztelő János is, az útkészítő. Judea pusztájában hirdette, hogy elközelgett Isten Országa. Miközben másoknak hirdette, Ő maga is felkészült. Hosszú időt töltött a pusztában, pedig a mindennapok szempontjából nagyon kényelmetlen hely volt. Ruházata egészen különleges volt, szinte a próféták egyenruháját öltötte magára. Tápláléka elütött a szokványostól: sáskát és vadmézet evett.
Igehirdetésének összefoglalója:
Térjetek meg. „Teremjétek a bűnbánat méltó gyümölcsét”. Sokan kivonultak hozzá Jeruzsálemből, és a környékről hogy a megtérésük jeleként felvegyék a bűnbánat keresztségét.
A bűnbánat, a megtérés meghirdetésében találkozott Jézus és Keresztelő János működése.
Bűnbánatot tartani: életmódot, mentalitást változtatni. Irányváltoztatást jelent.
Ez az adventi szentidő legfontosabb sajátossága is. A bűnbánat cselekedeteivel készülünk az Úr Jézussal való találkozásra.
Szent Pál apostol, konkrét ötletekkel szolgál:
„Testvérek mindazt, amit egykor megírtak, a mi okulásunkra írták” (a szent leckében, a Rómaikhoz irt levélben).
„Egy szívvel szájjal magasztaljátok Istent”.
A közösen mondott imádság az Istenhez és egymáshoz való tartozásunk jele. Ajánlatos, hogy most adventben a közösségek, családok még inkább keressék a közös imaalkalmakat.
„Jézus Krisztus akarata szerint értsetek egyet”.
Isten akaratának közös, kitartó keresésének szintén összekovácsoló ereje van..
„Karoljátok fel egymást”.
Egymás megsegítése, támogatása a bűnbánó magatartásunk konkrét megnyilvánulása.
A fentebb felsoroltak a keresztény magatartás olyan egyenruhája kellene, hogy legyen, amilyen Keresztelő János feltűnő öltözete volt. Néhány olyan ösztönzés, amely tartalmassá teszi az adventi készületünket és elevezet a Karácsony, tartós öröméhez.
Az ádventi koszorú gyertyái - II. gyertya
