Szent Őrangyalok liturgikus emléknapja

Az Őrzőangyalok ünnepét a XVI. században kezdték megülni Spanyolországban. Liturgikus ünnepük a XVII. században vált általánossá; X. Piusz intézkedésére került Mihály arkangyal nyolcadába, október 2-ára.


„Isten, ki irántunk való kimondhatatlan gondoskodásodból
szent angyalaidat méltóztatol őrizetünkre küldeni,
add meg a hozzád folyamodóknak,
hogy azoknak pártfogása szüntelen oltalmazza őket
és egykor örökkétartó társaságuknak örvendhessenek.”

(oratio)

A szent őrzőangyalok ünnepét először Spanyolországban kezdték megülni a XVI. században, innen terjedt el a Tridentinum hatására Európában. Liturgikus napjukat II. Ferdinánd császár kérelmére V. Pál pápa (1605–1621) szeptember első vasárnapjára; később X. Kelemen pápa (1670–1676) a Szent Mihály ünnepe utáni első szabadnapra helyezte. X. Piusz rendeletére ma az összes nyugati egyházakban október 2-án ünnepjük meg a szent őrzőangyalokat.

Az angyalok szellemi teremtmények, szünet nélkül dicsőítik Istent, és szolgálják az üdvözítő tervét, körülveszik Krisztust, akit üdvözítő küldetésében szolgálnak. A katekizmus a következőket tanítja: a gondos szülő védő vezetőt biztosít az útra gyermeke mellé, a mennyei Atya is ezt teszi a veszedelmek ellen. Szent Bernát tanítása szerint tiszteletet kell adnunk az őrangyalok jelenlétéért, odaadást a jóakaratukért, bizalmat az őrségért. A szent őrzőangyalok ünnepe hódolat Istennel szemben, aki szeretetből angyalát küldi szolgálatunkra és védelmünkre.


Forrás: Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium - Magyar Kurír






Az angyalokról


Az újszövetségi Szentírás egyik legkésőbbi részében, a Zsidókhoz írt levélben olvasható az angyalok meghatározása: „szolgáló lelkek, azok szolgálatára rendelve, akik majd öröklik az üdvösséget” (Zsid 1,14).

Ez a megállapítás – amely egyben kinyilatkoztatott hitigazság, tehát igazságtartalma nem az ember értelmi belátásától függ – összegezi mindazt, amivel a Szentírásban lépten-nyomon találkozik az Istentől jövő tanítást nyitott szívvel befogadó olvasó. Természetesen a kinyilatkoztatás az angyalokkal kapcsolatban is fokozatos, lépésről lépésre haladva bontakozik ki. Ennek magyarázata abban rejlik, hogy Isten állandóan figyelembe veszi az általa teremtett ember befogadóképességét, és a közölt hitigazságokkal nem megfélem-líteni akarja, hanem magához vonzani.

Angyalok a Szentírásban:

- Angyal jelenik meg Ábrahámnak, és rászól az égből, hogy ne sújtson le az ártatlan Izsákra, majd utódaira vonatkozó ígéretet tesz neki (Ter 22,11-18). Salamon a templom építésekor kap utasítást kerubok képmásainak készítésére, s a templom legbensőbb részében való elhelyezésére (1Kir 6,23-29).

- A babiloni fogság után a jó angyalokkal szemben megjelenik a sátán, csatlósaival, a gonosz angyalokkal, akik között állandó az ellenségeskedés (Zak 3,1-10).

- Ezekiel próféta az első, akinek angyal magyarázza el látomása értelmét (Ez 40,3-40). Zakariás szintén részesült ebben a kiváltságban (Zak 1,8-2,17).

- Dániel prófétától kezdve pedig a végidőkre vonatkozó jöven-dölések állandó szereplői az angyalok (Dán 8,15-19), egészen a Jelenések könyvével bezárólag.

Az angyalok neve

Az angyalok névtelen seregéből kiemelkedik három néven nevezett, és nevük az emberek előtt föltárja személyiségük jellemző vonásait.

Mihály, vagy Micha-El nevének jelentése: „Ki olyan, mint az Isten?”, és nagy fejedelemként, az angyalok vezéreként jelenik meg (Dán 10,03.21; 12,1). Gábor, vagyis Gabri-El nem más, mint „Isten hírnöke” (Dán 8,16; 9,21); Rafa-El pedig ennyit tesz: „Isten gyógyít” (Tób 3,17; 12,15).

Kiemelkedő feladataikból eredően ők az arkangyalok, és ahhoz a hét angyalhoz tartoznak, „aki mindig készen áll arra, hogy az Úr fölséges színe elé lépjen” (Tób 12,15). Közülük Gábriel arkangyal az Újszövetség kezdetén is tevőleges szerepet kap (Lk 1,11-20, Lk 1,26-38).

Jézus nyilvános működése során többször említi az angyalokat. A kicsinyek angyalai szüntelenül látják Istent (Mt 18,10), az Emberfia az Őt megvallókat Isten angyalai előtt megvallja (Lk 12,8-9), a végítéletkor az Emberfia elküldi angyalait (Mt 13,41), illetve angyalaival jön el Atyja dicsőségében (Mt 16,27). Az üdvtörténet csúcspontjának kezdetekor, az Olajfák hegyén angyal jelent meg a mennyből, és megerősítette Jézust (Lk 22,43). A kereszthalálkor nincsenek jelen az angyalok, mintha az Atya környezetét alkotó szellemi teremtmények az Atyával együtt elhagyták volna a szenvedő Fiút. A feltámadás eseményénél azonban ismét megjelennek (Mt 28,2-7).

Jézus mennybemenetelekor két fehér ruhás férfi jelenik meg az apostolok előtt, és adja meg az esemény magyarázatát (ApCsel 1,10-11). Az angyalok jelen vannak az egyház kezdeteinél, például segítik Pétert a börtönből való szabadulásában (ApCsel 12,7-11). A Jelenések könyvében az angyalok újabb tevékenységéről van szó: bemutatják Istennek a szentek imáit (5,8; 8,3), ők a mennyei liturgia és udvartartás résztvevői (4,4; 4,6; 8,2), a jövendőben bekövetkező események hírül adói (1,2; 10,1; 17,1), Isten parancsolatainak végrehajtói (7,1; 8,2;14,15; 15,1, köv.), a helyi egyházak őrzőangyalai (1,20; 2,1).

A középkor legnagyobb zsinatán, a XII. egyetemes, IV. lateráni zsinaton (1215) vált szükségessé, hogy az Egyház hittételként leszögezze: „Isten az idő kezdetén a semmiből teremtette mind a szellemi, mind az anyagi világot, vagyis az angyalok világát és az emberek világát.” Ez magában foglalja az angyalok létéről és teremtettségéről szóló hittételeket, valamint azt a hitigazságot, miszerint Isten őket az időben, az idővel együtt teremtette.

A IV. lateráni zsinaton született hittétel az angyalok szellemi természetét egyértelműen kimondja, ám ennek tulajdonságairól és a vele járó következményekről nem szól. Időnként úgy is fogalmaztak a teológusok, hogy az angyalok tisztán lelkek, nincsenek az anyaghoz rendelve, míg velük szembeállítva az emberek testből és lélekből állnak. Az emberek lelke – legalábbis földi élete során – a testhez, az anyagi valóság egy meghatározott részéhez van kötve, vele együtt bontakozik ki, él és cselekszik. Az angyalok szellemi voltából tehát az következik, hogy nem függnek a tér és idő dimenzióitól, bár az embereknek tett szolgálatuk során meghatározott térben és időben jelentkeznek.

Az angyalok szellemi természetében benne foglaltatik értelmük és akaratuk, amelyek az emberi értelmet és akaratot felülmúlják. A Szentírás Isten angyaláról megjegyzi, hogy tudja, mi a jó és mi a rossz (2Sám 14,17), az angyal bölcs (2Sám 14,20), az angyalok lényegesen többet látnak át értelmükkel, mint az emberek. Az emberek gondolatvilága ennek ellenére nem nyitott elõttük, abba csak Isten engedélyével pillanthatnak be. Isten az ember szabadságát és önállóságát az angyalokkal szemben is óvja. Ugyancsak nem ismerhetik az embernek a jövőben meghozandó döntéseit és végzendő cselekedeteit.

Az angyalok próbára tétele

Az angyalok próbára tételéről a Szentírásban nem olvashatunk. A Jelenések könyve 12. fejezetében leírt szellemi harc elfogadott értelmezése szerint néhány bukott angyal sok angyalt magával ránt a bukásba, a mikéntről azonban a szent szerző hallgat. A Szenthagyomány mindig visszafogott és óvatos maradt az angyalok próbára tételének részleteit illetően is, ellentétben az apokrif irodalommal, amelynek emberi kíváncsiság kielégítése a fő célja. A hittudósok józan észérvekre támaszkodó következtetései alapján annyi mondható, hogy az alázatosság erénye és a kevélység bűne jelen volt az angyalok próbára tételekor, ami egyes vélemények szerint az ember teremtése előtt kezdődött.

Biztosra vehető azonban, hogy a próbát kiállt angyalok eljutottak a boldogító színelátásra, és részt vesznek a világ kormányzásában, az egyes emberek életútját igyekeznek jó irányba terelni. A biztos hitigazságnál több, kötelező erejű hittétel, hogy az angyalok törődnek az emberekkel. A Péter-utódok, a pápák egybehangzó tanítása szerint Isten minden ember mellé őrzőangyalt állít.

Az őrangyalok létére már a Zsoltárok könyvében találunk utalást (Zsolt 90,11-13), Jézus is beszél az őrangyalokról (Mt 18,10).

Az angyali társadalom rendezettsége, a teremtett világ minden emberi elképzelést felülmúló gazdagságából kiindulva, több, mint valószínű.

Az angyali karok

Az angyalok (1Tesz 4,16; Júd 9) mellett említésre kerülnek, a kerubok (Zsid 9,5), a trónok, uralmak, fejedelemségek, hatalmasságok (Kol 1,16), valamint az erősségek (Ef 1,21).

Milánó püspöke, Szent Ambrus és Jeruzsálemi Szent Cirill a IV. században említik először az angyalok kilenc karát, lentről felfelé haladó sorrendben: angyalok, arkangyalok, fejedelemségek, erősségek, hatalmasságok, uralmak, trónusok, kerubok, szeráfok. Pszeudo-Dionüsziosz görög teológus papi megszentelő tevékenységet tulajdonít nekik fentről lefelé haladva, így a rangsorban alul lévők az embereket a megtisztítás (via purgativa), a megvilágosítás (via illuminativa) és az egyesülés (via unitiva) útján vezetik Istenhez. A kilenc angyali kar szerinte három rendbe tagolódik. Mint a középkori teológusok tanítják, az első angyali rend Istent szemléli, a középső rend a Gondviselés terveit formába öntve alkotó tevékenységet végez, a legalsó angyali rend a világ kormányzását látja el.

Nagy Szent Gergely pápa (560-604) szerint az angyalok és az emberek között a frontáttörés az Úr megtestesülése folytán következett be, ugyanis Jézus Krisztus emberként történt születése óta az angyalok az emberekben egyenlő rangú társaikat látják.

Mind az Ó-, mind az Újszövetség eseményeiben Isten követei, küldöttei az angyalok. Szent Bonaventura szerint az angyalok orvosaink, mert kigyógyítanak bennünket a rosszból; tanítóink, mert segítenek előrehaladni a jóban; végül vőfélyek, mert segítenek eljutni a tökéletességre.

Isten jó angyalai időnként Isten büntetését közvetítik

Az egyiptomiakat (Kiv 12,23-29), a lázadó zsidókat (1Kor 10,10), az asszírokat (4Kir 19,35), a jeruzsálemi bálványimádókat (Ez 9,4-11) úgyszintén angyal sújtotta. A születő egyház első üldözőit az Úr angyala büntette meg (ApCsel 12,22-23).

Az angyalok vigyáznak a világra, az egyházra, a nemzetekre és a városokra. Az egyház, mint az ószövetségi zsinagóga felváltója és jogos örököse, Szent Bonaventura szerint örökölte az égi védelmezőt, Szent Mihály arkangyalt. A Jelenések könyvében már ez olvasható a sárkány (a sátán) elleni küzdelem leírásánál.

A nemzetek mellett minden városnak van égi védnöke, angyala, mint Alexandriai Szent Kelemen és Nüsszai Szent Gergely állítja. Nagy Szent Vazul szerint az angyalok szomorkodnak, amikor látják, hogy a rájuk bízott városok Istentől elfordulnak.

A középkor derekára kristályosodik ki az Egyház egyértelmű, ám nem kötelező állásfoglalása Honorius Augustodunensis szavaiban: „Isten minden emberi lelket, amikor egyesül a testtel, egy angyalra bízza, aki őt állandóan a jóra sarkallja és tetteit, imádságait Isten elé viszi.” (A Katolikus Egyház Katekizmusa a 328-336. pontjaiban foglalkozik az angyalokkal.)

Az angyalok örökös imádásukkal figyelmeztetik az embert, hogy a földi időnek legalább töredékét szentelje Isten imádására és dicsőítésére, semmit sem kérve, ugyanakkor Istentől mindent elfogadva. Kartauzi Dénes a legszigorúbb szerzetes-, sőt remeterend tagjai-nak azt ajánlja, hogy az angyalokat szívből szeressük, naponta tiszteljük, állandóan hívjuk segítségül, tisztaságban utánozzuk őket és felebarátainkért velük együtt dolgozzunk.



MÉG!             MÉG!
Forrás: metropolita.hu - Török József, teológus, történész