„Boldog, aki hitt annak a beteljesedésében, amit az Úr mondott neki!”
Benedek pápa tanítása a szerdai audiencián
„Üdvözlégy Mária, kegyelemmel teljes! Veled van az Úr”. Gábor főangyal ezekkel a szavakkal az örömre hívja Máriát – mondta a Szentatya a szerdai audiencián. Az angyal bejelenti, hogy vége a szomorúságnak, amelyet az életben a szenvedés, a halál, a rosszindulat okoz. Üdvözlet, amely az evangélium, az örömhír kezdetét jelenti.
A Szentatya december 19-én, szerdán délelőtt a vatikáni VI. Pál kihallgatási teremben fogadta a több ezer zarándokot, akiknek az adventi időszak alkalmából Mária hitéről tanított az Angyali Üdvözlet szavaiból kiindulva.
Szűz Mária ugyanis különös szereppel bír Advent idején – mondta a Szentatya –, mert Ő az, aki egyedülálló módon várja Isten ígéretének beteljesülését befogadva hitébe és testébe Jézust, Isten Fiát. Lukács evangélista szerint Gábor főangyal a következő szavakkal köszöntötte Máriát: „Üdvözlégy, kegyelemmel teljes! Veled van az Úr!” (Lk 1,28).
A bibliai hagyományt tekintve Gábor főangyal ezekkel a szavakkal az örömre hívja Máriát – magyarázta a Szentatya. Bejelenti, hogy vége a szomorúságnak, amelyet az életben a szenvedés, a halál, a rosszindulat okoz. Üdvözlet, amely az Evangélium, az Örömhír kezdetét jelenti.
De vajon miért hívja Gábor főangyal Máriát arra, hogy örvendjen? – tette fel a kérdést a pápa. Elsősorban azért, mert – ahogy az angyal szavai is tükrözik – Máriával van az Úr. Isten üdvözítőként jön el közénk és Máriában valósul meg ez a várakozás. Ezenkívül Gábor főangyal azt mondja Máriának: „Kegyelemmel teljes”.
A kegyelem szó az öröm szinonimája, amely az Istennel való szeretetközösségből, a Vele való élő kapcsolatból ered. Mária az a teremtmény, aki egyedülálló módon kitárta a Teremtőhöz vezető kaput és határok nélkül Istenre bízta magát. Mária az Atyával való kapcsolatában meghallgatja, figyelemmel követi és befogadja az Úr jeleit, élete az Istenbe vetett reményről szól – tanította Benedek pápa a zarándokoknak.
Ezt követően egy másik fontos tényezőre tért ki, ez pedig a lélek kapujának megnyitása Isten és az Ő cselekedete felé még a sötétség idején is. Az Istennel fenntartott emberi kapcsolat ugyanis nem törli el a Teremtő és teremtménye közötti távolságot – hangsúlyozta a Szentatya. Erre példát találhatunk az Ószövetségben is: Ábrahám hitéletének útja az öröm, de ugyanakkor a bánat pillanatait is magába foglalja. Ábrahám bizalma a hűséges Isten iránt akkor sem gyengül meg, amikor Isten szava elfogadhatatlanná válik. Ugyanez érvényes Máriára is, akinek hite az Angyali üdvözlet örömét, de Jézus keresztre feszítésének sötét pillanatait is átéli azért, hogy a Feltámadás világossága láthatóvá váljon.
Ez a mi hitünkre is vonatkozik – hangoztatta a zarándokoknak a pápa. Hitéletünk során a világosság, de ugyanakkor a sötétség pillanatait is átéljük azt érezve, hogy Isten nincs mellettünk, akarata nem egyezik a mi akaratunkkal. De mégis, minél inkább megnyílunk Istenre, befogadjuk a hit ajándékát és bizalommal vagyunk az Úr iránt, Isten annál inkább képessé tesz minket arra, hogy életünket békében és szeretetének bizonyosságában éljük. Ehhez azonban ki kell lépnünk önmagunkból és terveinkből, hogy Isten Szava lehessen gondolataink és cselekedeteink egyetlen iránymutató lámpása.
Máriának több alkalommal is meg kell újítania hitét, amelyet az Angyali Üdvözlet során kifejezett – mondta még a Szentatya. El kell fogadnia, hogy Jézust illetően az Atyáé az elsőbbség; el kell engednie Fiát, akit szült, hogy az teljesíteni tudja küldetését. Mária azonban sosem elégedett meg az életében történt események felületes megértésével. Alázatos hitével befogadta szívébe mindazt, amit nem értett meg az Atya cselekedeteiből, és hagyta, hogy Isten adjon rá megfelelő választ. Erzsébet mondja Máriának: „Boldog, aki hitt annak a beteljesedésében, amit az Úr mondott neki!” (Lk 1,45).
Az Úr születésének ünnepe – zárta végül tanítását a pápa – a hit alázatosságának és az engedelmességnek a megélésére hív minket. Isten dicsősége nem egy király hatalmában nyilvánul meg, hanem egy szűz méhében lakozik és egy újszülött gyermek szegénységében mutatkozik meg. Isten mindenható mivolta a szeretet és az igazság olykor csendes erejével cselekszik. A hit pedig megmutatja nekünk, hogy a védtelen kisgyermek ereje végül legyőzi a világ hatalmainak hangos zaját.
