Feltárva előttünk lelkét és annak minden fájdalmát, a Kis Virág minden emberi nehézség védőszentje lett. Marie Françoise-Thérèse Martin, a Kis Virág, Egyházdoktor, akárhogyan is nevezzük – Lisieux-i Szent Teréz egyike a legnépszerűbb katolikus szenteknek a világon. Ha egy adott katolikus templomban vannak szenteket ábrázoló szobrok, az egyikük valószínűleg Szent Terézt ábrázolja.

Népszerűsége miatt a legtöbb katolikus nagy vonalakban ismeri Teréz élettörténetét.

Teréz 1873-ban született a franciaországi Alençonban, vallásos, középosztálybeli családba. Csak négy éves volt, amikor édesanyja mellrákban meghalt, szerető édesapja és négy idősebb nővére nevelte fel. Teréz már tizenéves korában felismerte Isten hívását a vallásos életre és még csak 15 éves volt, amikor belépett a lisieux-i karmelita kolostorba. Karmelita apáca lett, és rövid életét ebben a kolostorban töltötte 24 éves koráig, amikor tüdőbajban meghalt. Önéletrajzát halála után adták ki, és számtalan katolikus fordult hozzá, hogy teljesítse a halálos ágyán tett ígéretét, nevezetesen, hogy „rózsaesőt fog leküldeni a menyből” azoknak, akik a közbenjárását kérik.

Mi mást mondhatnánk egy olyan nőről, akinek az önéletrajza 1897-ben bekövetkezett halála után néhány évvel sikerkönyv lett és azóta is az?

Egyike a Terézről legjobban őrzött titkoknak, hogy önéletrajza nem az egyetlen dokumentum, amit a szentté avatás folyamatában megvizsgáltak. Tanulmányozták verseit, színdarabjait, imádságait és leveleit, valamint a feljegyzéseket a halála előtt folytatott utolsó beszélgetéseiről apácatársaival, és ezek ma nyomtatásban is elérhetőek. Családtagjaihoz írt levelei mind tanúskodnak irántuk való szeretetteli érdeklődéséről, szerénységéről, vidámságáról, intelligenciájáról, és – igen – szentségéről is.

Vajon egy ember személyes levelei bizonyítanák-e a pápának, hogy az illető szent volt? XI. Pius pápát bizonyára meggyőzték, mert Teréz szentté avatását mindössze 28 évvel halála után jóváhagyta (a szokásos 50 év helyett).

Csábító lenne azt gondolni, hogy Teréz szentté avatása eleve elrendelt volt, mivel mindkét szülője feddhetetlen életet élt, és nemrégiben szintén szentté avatták őket. Az évszázadok során azonban számtalan gazember élt jámbor katolikus családban, és a hívő szülőknek nem mindig voltak hívő gyermekei. Louis és Zélie Martin azonban kétségtelenül felkészítették a lányaikat, hogy felnőttként hithű katolikusokká váljanak, olyannyira, hogy mind az öt lányuk apáca lett. Egy másik Martin lány, Léonie szentté avatási eljárása 2015-ben indult el.

Teréz egy olyan fertőző betegségben halt meg, amely ma már kezelhető és megelőzhető, de az antibiotikumok megjelenése előtt halálosnak tartották. Emiatt nem tudhatjuk, milyen volt tüdőbajtól szenvedni. Teréz idejében a tüdőbajt gyakran hívták „sorvadásnak”, mert a betegség lassan elemésztette a beteget. Bár Teréz utolsó fényképén, ahol a zárda előtt egy heverőn fekszik takarókba burkolózva, csak az arca látszik, azonnal látható, mennyire lefogyott és kimerült. Talán részben ez is megmagyarázza Teréz életrajzi történetének egyik ismérvét: az élete végén megtapasztalt spirituális sötétség idejét. Míg „a lélek igazán sötét éjszakája”, (melyet Teréz kétség kívül megtapasztalt) lelki jelenség, amelyben az embernek úgy tűnik, Isten már nincs jelen vele, nem hagyhatjuk figyelmen kívül Teréz tüdőbaj okozta fizikai szenvedését. Lassan haldokolni egy olyan betegségtől, amelyben még levegőt venni is nehéz – ez nem könnyítette meg Teréz számára, hogy elviselje azt az érzést, hogy lelkileg elszigetelődött Istentől.

Teréz híres életrajzát, az Egy lélek történetét, újra és újra lefordították. De a legtöbb emberben nem tudatosul, hogy ez a mélyen spirituális testamentum nem egyszerre készült, illetve nem is egy ember számára íródott. Teréz három részletben írta meg, mások iránymutatásával. 1895-ben Teréz a gyermekkoráról írt, engedelmességből és zárdafőnöknője utasítására, aki történetesen Teréz idősebb nővére, Pauline volt (zárdai nevén Ágnes anya). 1896-ban, amikor Teréz először vette észre, hogy tüdőbajban szenved, egy másik idősebb nővér, Marie (a Szent Szívről elnevezett Marie nővér) kérte meg arra, hogy írja le, mit él át. 1897-ben, halála előtt hónapokkal, Marie de Gonzague anya, az akkori zárdafőnöknő kérte arra, hogy folytassa az írást.

Mindenki tudta, hogy közeleg a vég Teréz számára. Amikor mindhárom kézirat elkészült, Teréz azt mondta Agnes anyának, hogy nyugodtan javítsa ki úgy az írásait, hogy az a karmelita gyászjelentéshez megfelelő legyen. Agnes anya, aki húga írásában felismerte a bölcsesség rejtett gyöngyszemeit, Teréz halála után engedelmeskedett a kérésnek. Egy évvel később az Egy lélek történetét kinyomtatták és eljuttatták egy kisebb közönséghez. Sok szívben megpendített egy húrt, és a példányok elterjedtek Franciaországban és a világban.

Számtalan könyv szól Terézről, amelyek elsősorban spiritualitását vagy élete eseményeit ismertetik. Ezek egyike a The Context of Holiness, amit Marc Foley, egy sarus karmelita pap írt, másféle megközelítést használ. Teréz életét spirituális és pszichológiai szempontból vizsgálja. Hogyan hatott rá, hogy 4 éves korában elveszítette az édesanyját? Segíthet-e a pszichológia abban, hogy megértsük, miért volt 10 éves korában ágyhoz kötött beteg, vagy miért szenvedett túlzott aggályoskodástól évekig? Ez a könyv segít felismernünk, hogy Teréz „a szentté válásban nem az emberi természettől függetlenül fejlődött”. Érzelmi harcokat vívott, szembesült a fájdalommal személyes és családi életében is, mint ahogyan mi mindannyian, és ezek a harcok segítették abban, hogy szentté váljon.

Nem. Több volt, mint szent. Végül is XI. Pius pápa ezt mondta róla: „korunk legnagyobb szentje”, és mindenkinek ajánlotta, hogy kövessék Teréz „apró lépéseit a szentség felé”. Mivel a pápák hajlamosak az olyan teológiai óriások, mint Aquinói Szent Tamás és Hippói Szent Ágoston könyveit ajánlani, a pápa bátorítása, hogy egy olyan ismeretlen karmelita apáca rövid életrajzára hívja fel a figyelmet, aki soha nem alapított rendet, vagy sosem hagyta el a kolostort, figyelemre méltó. Teréz üzenete azért talált visszhangra a pápák, a földművelők vagy az élet bármely területén élők körében, mivel az pontosan a Szentírás üzenetének újbóli megfogalmazása. Mindannyian elmondhatjuk, ahogyan Teréz mondta ”Az én hivatásom a SZERETET.” Vagyis mi is jóságot, könyörületet mutathatunk a nehezebben elviselhető emberek felé, elfogadhatjuk a szenvedést, és mindenekelőtt bízhatunk Istenben, akkor is, amikor mindent sötéten látunk.

Miért annyira elképesztően népszerű Lisieux-i Szent Teréz? Nem az ígérete miatt, hogy egy kilenced elimádkozása után rózsák jelennek majd meg rejtélyes módon, bizonyítván azt, hogy közbenjárt értünk. Hanem azért, mert írásain keresztül mindannyiunk védőszentje lett.

Lelkének és minden fájdalmának leplezetlen feltárásával gyakorlatilag minden emberi nehézség védőszentje lett: legyenek ezek barátok közötti problémák, segítőkész vagy haszontalan családtagok, betegség, fizikai fájdalom, kimerültség, depresszió, lelkiismereti aggályok, a közelgő halál, lelki küzdelmek, az ember hivatásának kérdései vagy sok minden más. Teréz Istenbe vetett gyermeki bizalommal nézett ezekkel szembe, és arra tanít minket, hogy ugyanígy tegyünk. Ez az a „kis út”, amelyet bármelyikünk követhet, ahogyan Krisztust követjük.

KIS SZENT TERÉZ UTOLSÓ VERSE

Isteni Jézus, hallgasd meg imám
hagy vidítsalak fel szeretetemmel
Te tudod jól, hogy egyedül neked akarok tetszeni
kérlek teljesítsd ezt a leghőbb vágyam!

Amíg tart ez a szomorú száműzetés,
elfogadok minden próbatételt, hogy elbűvölhesselek,
hogy megvigasztalhassam a szíved,
és bennem beteljesülhessenek terveid,
a műved, ó Hitvesem,
Szerelmem, Megváltóm.

Szerelmedre vágyom, ó Jézus,
csak a szerelmed változtathat meg,
vedd körbe szívemet emésztő tüzeddel,
akkor áldani és szeretni tudlak majd,
és akkor úgy foglak majd áldani és szeretni,
ahogy a Mennyországban teszik
ugyanazzal a szeretettel,
mellyel Te szerettél engem, Jézus, Örök Ige.

Isteni Megváltó, életem végén
jöjj el értem
egy percet se késs,
járjon át végtelen gyöngédséged,
és isteni tekinteted tisztasága,
szólíts meg azon a hangon,
melyen először szólítottál:
„Gyere, megbocsájtok mindent,
pihenj meg, hűséges jegyesem,
borulj keblemre, arám,
tudom, hogy te nagyon szerettél engem!”

Amen.

---

Szent Teréz imája veled is csodát tehet

---

Lisieux-i Szent Teréz önéletrajza

---

Lisieux-i Szent Teréz - A kis út

---