A szeretet nem zárja ki a védekezést

Az illegális migrációt mindenképpen meg kell állítani, a muszlimokkal szemben pedig ajánlatos egyfajta gyűlöletmentes óvatosság – mondja dr. Márfi Gyula érsek, akit a francia papgyilkosság és a terrorizmus kapcsán kérdeztünk.
A múlt hét során, egy dzsihádista férfi meggyilkolt egy katolikus papot Franciaországban. Ön, mint egyházi személyiség, miként vélekedik a tettről, hogyan tudta ezt elrendezni önmagában?

Különösebben nem lepett meg az eset, mert nem számított újdonságnak. Ma egy papot ölnek meg, holnap egy ártatlan gyermeket, holnapután pedig 84 embert egy helyen – túl nagy különbséget nem tudok tenni közöttük, mind bosszúból elkövetett emberölés. Természetesen a pap esetében szerepet játszhatott, hogy ő más egyházat képviselt, mint az elkövető.


Az utóbbi hetekben különösen elszaporodtak ezek a bosszúból elkövetett erőszakos esetek. Ön szerint mi lehet ennek az oka?

Igaz, hogy nem minden muszlim és bevándorló terrorista, az viszont megfontolandó, hogy majdnem minden terrorista muszlim illetve bevándorló. Nyilvánvaló, hogy van kapcsolat a kettő között. Egy olyan világ áll szemben a mi keresztény kultúránkkal, amelyik ezt nem viseli el. És az egyáltalán nem jelent vigasztalást, hogy a mostani erőszakos cselekmények elkövetői jórészt korábban Európában élő, majd az Iszlám Államhoz csatlakozó és visszatérő személyek voltak, mert ez is csupán azt mutatja, hogy nem képesek integrálódni.

Hadd mondjak el önnek egy történetet! De Gaulle francia tábornok 1962-ben adta meg Algériának a függetlenséget, de azt is kérték tőle, hogy minden algériainak adja meg a francia állampolgárságot. Erre ő így felelt: „Nagyon jó dolog, hogy léteznek sárga franciák, feketék, vagy barnák. Ez azt bizonyítja, hogy Franciaország nyitott minden faj számára és egy világegyetemes szemlélettel rendelkezik. Viszont ez csak egy feltétellel lehetséges: hogy ők a lakosság egy csekély hányadát képezzék. […] Ne gyertek nekem gyerekmesékkel! Muzulmánok? Teljesen nyilvánvaló, hogy azok nem franciák! Azok, akik az integrációt propagálják, kolibri eszük van, még ha nagy tudósoknak is hiszik magukat. Próbáljátok integrálni az olajat az ecettel, öntsétek össze egy üvegbe, aztán rázzátok jól össze és mégis egy idő elteltével ismét szétválnak.”

Ők sosem fognak minket magukkal egyenrangúnak tekinteni, mert a szemükben mi hitetlenek, kafírok vagyunk. Amint többségbe kerülnek és át tudják venni a hatalmat, ezt érvényesíteni is fogják velünk szemben. Kérdezzük csak meg azokat, akik nem muszlimként muszlim országokban élnek. Ne a politikusokat, turistákat, akiket nagyon nyájasan fogadnak. Már most is látszik, hogy amikor egy tömegben vannak, elég durvák és kemények tudnak lenni.

A mostani terrorcselekmények tehát ennek a nem elfogadásnak a jelei?

Nyilvánvalóan valamiképpen összefüggnek egymással. Az iszlám rendszer egy totalitárius rendszer is, éppen olyan, mint a nácizmus vagy a kommunizmus. A nácizmus faji alapon, a kommunizmus osztály alapon, az iszlám pedig vallási alapon tartja magát felsőbbrendűnek. Ezt tudomásul kell vennünk, így kell a muzulmánokat szeretnünk, de természetesen a szeretet nem zárja ki a védekezést.

Ferenc pápa ugyanakkor a minap épp a francia papgyilkosság kapcsán azt nyilatkozta, hogy nem szabad egyenlőségjelet húzni az iszlám és a terrorizmus közé, mert katolikusok is követnek el naponta erőszakos cselekedeteket.

De ők ezt nem vallási alapon követik el, nem azért, mert a másik nem katolikus. Aki így cselekszik, éppen azért teszi, mert nem valódi katolikus. Nem szabad egyenlőségjelet tenni gyilkosság és gyilkosság, erőszak és erőszak között. Mint ahogy dél-amerikai és európai muszlim között sem. Amerikában bejárnak a muszlimok a templomokba, ott imádkoznak. De Európában ez egyébként nem így van. Azt ugyan most örömmel láttam, hogy az elhunyt katolikus papért bemutatott áldozati misén muszlimok is részt vettek, bár ez lehet kirakat-cselekedet is.

Nem állítom azt, hogy a muszlimok közül senki sem gyászolta őszintén Hamel atyát, de azt is tudnunk kell, hogy a muszlimok többsége – Törökországgal az élen – Európa békés megszállásában és azt követő leigázásában érdekelt, ebből a szempontból a terror-akció kontraproduktív cselekedet.

Ha már korábban a védekezést említette: sokak szerint gyakorlatilag már háború zajlik. Osztja ezt a nézetet?

Mondhatjuk, hogy háború zajlik. Tudjuk, hogy korábban is zajlott, 732-ben aztán sikerült megállítani őket Poitiers alatt, majd később, 1686-ban Buda is felszabadult a török megszállás alól. De közben a keresztény kultúra, a keresztény őslakosság kipusztult. Fegyverrel most nem tudják elfoglalni Európát, de véleményem szerint a mostani elözönlés mögött is ez húzódik.

Gerhard Bellinger írja 1986-ban megjelent Nagy valláskalauz című könyvében, hogy az iszlám államjog szerint az egész világ két részre oszlik, a dár al-iszlámra, azaz az iszlám területre és a dár al-harbra, a még nem muszlim hatalom alá tartozó országokra. Ezek lehetséges hadszíntérnek számítanak, és a szent háború kötelessége, ami a muszlim közösség egészére vonatkozik, addig áll fenn, amíg az egész világ nem kerül muszlim uralom alá. Aki ebben a háborúban esik el, az vértanúnak számít, s közvetlenül a Paradicsomba kerül.

Ön szerint mit lehetne tenni az Európában kialakult helyzet kezelésére?

A bölcsek kövét nem hordom magamnál, de az illegális migrációt mindenképpen meg kell állítani. Ezzel talán a terrorcselekményeket is lehetne csökkenteni. Hangsúlyozom, én nem haragszom a muszlimokra, és elismerem, hogy amikor valaki szorult helyzetben van, azon vallástól függetlenül segíteni kell, de nem engedhetünk be mindenkit papírok nélkül. Mert sajnos most úgy tűnik számomra, hogy radikalizálódóban van az iszlám világ: míg korábban például az előkelő egyiptomi családok tagjai Franciaországba mentek tanulni, és ódákat zengtek Párizsról, a francia kultúráról, a csadort pedig elhagyták a nők, ma ennek az ellenkezőjét látjuk. Persze általánosítani nem szabad, de ajánlatos egyfajta gyűlöletmentes óvatosság. Legyetek szelídek, mint a galambok, és okosak, mint a kígyók!

Hangsúlyozni kell a jóléti társadalmak felelősségét is a nyomorban élő népek iránt.
Abban kellene az eddiginél hatékonyabban támogatni őket, hogy saját hazájukban boldogulhassanak.



2016. augusztus 4.
fotó: Domján Attila
forrás: vehir.hu/cikk/34813-a-szeretet-nem-zarja-ki-a-vedekezest