Van-e értelme imádkoznom a rózsafüzért, amikor állandóan elkalandoznak a gondolataim?
Tilmann atya válaszol:
A rózsafüzér egészen sajátos ima, az elidőzés imádsága. Más, mint a szentmise imái. Amikor szentmise imáit imádkozzuk, arra gondolunk, amit mondunk, akkor is, ha saját szavainkkal, szabadon imádkozunk.
A rózsafüzérnél ez másképp van. A rózsafüzér a Jóistennel való elidőzés imádsága. Ez azt jelenti, hogy a szívünk a Szűzanyánál és Jézus életének egy eseményénél van.
Odaajándékozzuk magunkat a Jóistennek. A sok Üdvözlégy Mária olyan, mint egy vallásos terem, mint egy vallásos kis templom, segítségünkre van abban, hogy az isteni légkörbe belépjünk. Nem az a lényeg, hogy minden egyes Üdvözlégyet egészen átélve imádkozzunk, hanem hogy a szívünkkel egyszerűen ott legyünk a Szűzanyánál.
Közben halljuk és mondjuk az Üdvözlégyeket: Üdvözlégy. Üdvözlégy. Üdvözlégy… A szívünk a Szűzanyánál, Jézusnál van: Jézus a templomban, Jézus a kereszten.
Az a fontos, hogy a szívünket odaadjuk.
A rózsafüzér unalmasnak tűnhet.
Mondjuk:
„Üdvözlégy Mária, kegyelemmel teljes.” Közben arra gondolunk: „Veled vagyok és szeretlek.”
Mondjuk:
„Üdvözlégy Mária, kegyelemmel teljes.” Fejünkben ez jár: „De nehéz az életem!”
Folytatjuk:
„Az Úr van teveled.” Tovább gondoljuk: „Ez az ember néha kibírhatatlan!”
Majd:
„Áldott vagy te az asszonyok között.” Eszünkbe jut: „De valószínűleg Te szereted őt.”
„és áldott a Te méhednek gyümölcse Jézus.”... és így tovább…
A szívünk a Szűzanyánál, a Jóistennél van. Ha megzavar valami, nem baj, mert továbbsegít a rózsafüzér, hogy újra meg újra visszatérjünk. A füzér nélkül könnyen elkalandozunk.
A füzér segítségével mindig visszatérünk. Jó dolog ez, ugye? Nem olyan könnyen vándorolunk el.
„Amikor a rózsafüzért imádkozzátok, akkor minden tized végén tegyétek hozzá:
Ó Jézusom, bocsásd meg bűneinket, ments meg minket a pokol tüzétől, és vidd a mennybe a lelkeket, különösen azokat, akik legjobban rászorulnak irgalmadra.”
Mária Baglyas
forrás: facebook.com/groups/110801892320724/
